Hollandia megalázottan kulloghat haza, nekünk erre semmi okunk. Az utolsó körben annyi történt, hogy kikaptunk egy jobb játékosokból álló válogatottól, amelyik ráadásul csapatként is erősebb. Nem kell szégyenkeznünk sem a vereség, sem az Európa-bajnoki szereplésünk miatt. Ha az Eb előtt valaki azt mondja, hogy búcsúzunk a csoportkörben, nem néztem volna hülyének. A hollandok elleni győzelem persze felcsillantott egy kövér reményt, a játékosállományok közti különbséget sikerült eltüntetni küzdéssel, csapatmunkával és szerencsével. A portugálok ellen ez már nem jött össze, leginkább a szerencse hiányzott, illetve a fegyelmezettebb védekezés. Három gólt semmiképppen sem szabadott volna kapni, ha ott megvan a döntetlen, a németek ellen elég lett volna egy másik iksz a továbbjutáshoz. Azért az reálisabb cél lett volna. A németek tegnap nem szakadtak meg, persze ha bemegy Jakob Poulsen helyezte, más sebességbe kellett volna kapcsolniuk, mi kontrázhattunk volna, de ezzel ne álltassuk magunkat, több igazi helyzetünk nem is volt, a németeknek meg igen, sőt gólt is lőttek.

Dicséretes, hogy az ellenfelek legnagyobb sztárjait lenulláztuk, van Persie, Ronaldo és Gomez sem lőtt gólt nekünk. Nagyobb baj, hogy mások meg igen. Agger és Kjaer jól teljesített az egész Eb-n, sajnos a középpályás védekezésünk nem állt össze. Eriksen nemcsak támadásban, védekezésben is gyenge volt, szélsőink is előrefelé jók. Kulcsjátékos lett volna Zimling, de előbb a lábujja sérült, aztán a vádlija, a németek ellen 60. percig bírta. A három védekező középpályás óvatos taktikának tűnik Olsen részéről, de még így is rendre eljutottak a kapunkig a németek. Azt pedig látni kell, hogy nem mi vagyunk az a csapat, aki lefocizza a németek a pályáról, és szór nekik négyet. 

Az persze bosszantó, hogy lehetett volna több ebben az Eb-ben, ha továbbmegyünk, a csehekkel játszunk, ami azért messze nem teljesíthetetlen küldetés. 

És akkor most kiosztanánk a bizonyítványokat:

Az egész Eb-n nyújtott teljesítményéért jutalomkönyvet kap:

Andersen (aki kiválóan pótolta a megsérült Sörensent, sőt, szerintem jobban védett, mint amire veterán századosunk képes lett volna)

Agger, Kjaer padtársak (nagyon jó hátsó tengelyt alkottak, nyilván voltak hibáik, a németek második góljánál például csúnyán lekontráztak minket, de erősek, magabiztosak voltak, őket ritkán játszották át. Más kérdés, hogy a középpályáról sokszor hozták rájuk a labdát)

Krohn-Dehli (az osztályban már jól ismerték, de a nagyközönség most fedezhette fel magának. Ő tudta hozni azt a pluszt, ami kellett volna Eriksentől vagy Rommedahltól, hogy igazán jók legyünk támadásban.)

Bendtner (az osztály rágózó lazája. Nyilván nem egy Elkjaer-Larsen, de mégcsak nem is Brian Laudrup, ne is hozzájuk mérjük. Viszont bebizonyította, hogy nem is az a szánalmas pojáca, amilyen képet sugalltak róla az Arsenalban játszott meccsei miatt. Elképesztően fegyelmezett volt, ami kevés labdát kapott, azt többnyire jól játszotta meg, szerzett két gólt, adott gólpasszt, kiválóan megértette magát Krohn-Dehlivel)

Akik hozták az átlagot:

Kvist (aki mindig megcsinálja a leckéjét. Ő nagyon biztos pontja a középpályának a selejtezők alatt, Zimlinggel összeszoktak annyira, mint Agger és Kjaer hátul. Most mégsem éreztük annyira jónak, nyilván megzavarta Zimling kiesése, de a középpályát sokszor túlságosan könnyedén engedtük át az ellenfélnek.)

Lars Jacobsen (aki eltűnik valahol a hátsó sorban. a portugálok ellen volt a legészrevehetőbb, amikor hátrányban támadni kellett, fel is szaladt előre, hogy bekapcsolódjon a tamadásokba. Óriási hibájára nem emlékszünk.)

Simon Poulsen (aki bizonyos tantárgyakból jó, némelyikből meg lenne mit javulni. A hárommeccses teljesítménye miatt megérdemli, hogy itt kapjon helyet, ha fellépett a támadásokhoz, rendre veszélyt tudott okozni. A portguálok harmadik gólja viszont az ő lelkén száradt, nem lehet ilyen nyámnyila módon támadni egy csatárt, aki alig tud átvenni egy labdát, azátn még forgolódik is, mielőtt kapura lő). 

Akik betegség miatt sokat kihagytak:

Zimling (az osztály legerősebbje. nagyon fontos játékosa a csapatnak, mégha a legszürkébb poszton is játszik. Ő ugyanis nemcsak a védekezésben, hanem a támadásban is hozzá tud tenni a játékhoz, előretörésekkel vagy jó paszokkal. Pech, hogy a hollandok elleni meccs előtt megsérült a lábujja, bár így is végigjátszotta a meccset. Majd megsérült a portugálok ellen, ezek után nem csoda, ha a németek ellen csak egy órát bírt. Egy tökéletes állapotban lévő Zimlinggel nemcsak eredményben, játékban is szorosabb meccseket tudtunk volna vívni. 

Akikre nem vagyunk büszkék:

Rommedahl (az évvesztes, aki sokkal tapasztaltabb a többieknél. Másfél meccs jutott neki csak, de érthetetlen, hogy miért játszott ennyire visszafogottan, a selejtezők alatt pedig nagyon ment neki. Az ő elfutásai, beadásai nagyon hiányoztak ahhoz, hogy ne legyen ennyire esetleges a támadójátékunk).

Eriksen (a Kicsi, akit valakinek pátyolgatni kellene, de ne hagyja, hogy szájhősködjön az udvaron. Alighanem igaz, hogy ő egyelőre YouTube-futballista, bár a mostani Eb-n még még egy emlékezetes csele nem volt. Erősen túlzás az új Laudrupot látni benne, aki 20 évesen már kitűnt a mostaninál sokkal erősebb dán csapatból. Eriksen lehet még jó játékos, de most még nem az, momentumai sem voltak.)

Az osztályfőnök, Morten Olsen hihetetlen rutinnal irányította a csapatot. Nyilván mi is jobb támadójátékot vártunk, ennek ugye részben Eriksen és Rommedahl gyengélkedése az oka, részben pedig az, hogy Olsen nem mert a padon ülő, valóban szerényebb képességű játékosokhoz nyúlni. Amikor Mikkelsen bejött a megsérült Rommedahl helyére, jól játszott, talán jobb lett volna vele kezdetni jobb szélen a németek ellen, mint az ott is gyenge Eriksennek. Lasse Schöne pedig nem kivételes képességű játékos, de nem volt rossz szezonja, annyit biztosan tudott volna játszani irányítóban, mint Eriksen. Olsen őt valamiért nem szereti, volt olyan felkészülési meccs, ahol 25. perc után lecserélte. Most kétszer állt be, 16 percre a hollandok ellen, aztán a portugálok ellen a 89. percben küldte pályára Olsen, ezalatt is helyzetbe került, de fölé rúgta az a labdát, amivel a meccs végén egyenlíthettünk volna. Ha többet játszik, talán bemegy. De azért mégis vicces lenne Olsent innen kioktatni és tanácsokkal ellátni. Az biztos, hogy sokkal több fantázia volt a mostani csapatban, mint a két évvel ezelőttiben, ami ugyancsak nem tudott továbblépni a csoportból. Olsen akkor nekiállt új csapatot építeni, erre most nincsen szüksége. Bár Rommedahl helyettesét azért előbb-utóbb meg kellene találni. És Eriksennek tovább kell érnie.