A dán focit kevésbé ismerőknek egy bemelegítő kérdés: tudta, hogy van dán aranylabdás? És ön szerint ki, Schmeichel, Michael Laudrup vagy Allan Simonsen? Ha sikeresen túljutott a kérdésen, akkor segítsen összerakni a dán örökválogatottat.

Annyi a zseni a dán futballtörténelemben, hogy majdnem feladtuk az örökválogatott összeállítását. Végül két legendás csapatra alapoztunk: a 84-es Európa-bajnokságon az elődöntőben csak 11-esekkel elbukó, a 86-os vébén a világot (sajnos csak a nézőket) támadófocijukkal meghódító Dán dinamitokra, illetve az 1992-es Európa-bajnokságra az utolsó pillanatban összerántott, a kontinenst - és a döntőben szívünknek kedves módon a németeket - mégis leckéztető aranyérmesekre. 

Péter vagy. azaz kőszikla

Leghátul nincs vita: Peter Schmeichel áll a kapuban. Minden idők egyik, ha nem a legjobb kapusa, a még Dániában begyűjtött négy bajnoki és egy kupagyőzelem mellé 1991 és 99 között a Manchesterrel behúzott mindent, amit csak lehet. Ötszörös angol bajnok, háromszoros FA-kupa győztes, utolsó MU-meccse az a bizonyos BL-döntő volt, ahol a Bayern már ünnepelte a győzelmet, amikor jött Sheringam és Solskjær (az egyenlítő gólnál Schmeichel is felment fejelni). A csúcson hagyta abba a Unitednél, abban az évben a bajnokságot és az FA-kupát is megnyerték. Portugáliában, a Sportingban védett ezután, majd visszatért Angliába, az Aston Villaba és a Manchester Cityhez. A klubsikerek mellett Európa-bajnok is, a dán válogatottban 104-szer szerepelt és egy gólt is szerzett (11-esből barátságos meccsen Belgium ellen.) Ő volt az első kapus, aki gólt szerzett a Premier League-ben, szöglet után fejessel.

 

Koros vezénylő tábornok a védelemben

Soha nem a védekezésünkről voltunk híresek, de azért itt sincs gond. Morten Olsen a középpályán kezdte, 30-as éveire középső védő lett belőle, de ott igazi tábornok lett, mi is itt számolunk vele (edzőként viszont Sepp Pionteket bíznák meg a csapat irányításával, nem a mostani szövetségi kapitányt). Mellette játszik Lars Olsen, a dán válogatott örökös kapitánya, 84-szer bújt a dán mezbe, ebből 69-szer a karszalagot is viselte, ő emelte fel a kupát a 92-es Eb-n is. Négyszer volt eredményes a válogatottban. Hatszoros dán bajnok, volt az év legjobb dán játékosa 88-ban, egyszeres török kupagyőztes. A harmadik védő Thomas Helveg, 38 évesen még játszik a dán bajnoki ezüstérmes Odensében, de nem a mostani formája alapján sorolnánk be az Olsenek közé. Helveg a dán válogatott rekordere, 1994–2007 között összesen 108-szor játszott a nemzeti csapatban. A Milannal érte el a legnagyobb sikereit, Bajnokok Ligája-győztes, olasz bajnok és olasz kupagyőztes lett. John Sivebæk elképesztően rutinos nagy eseményeken, játszott három Európa-bajnokságon (a 92-esen is, a döntőben a 66. percben megsérült) és a 86-os világbajnokságon, 87-szeres válogatott. A Veljében kezdett, 296 meccs után igazolt a Manchesterbe, de csak egy idényt játszott ott. A Saint-Etienne-ben kötött ki (129 meccs), majd jött a Monaco, a Pescara, aztán hazatért.

Laudrupék és a kőkemény Lerby

A középpályán nincs kérdés. itt a helye Michael és Brian Laudrupnak is. Mihael minden válogatottba beférne, Brian sem csak a dánba (róluk majd egy külön posztban áradozunk bővebben.) A művészek mellé kell egy olyan kőkemény arc is, mint Søren Lerby. Az a legkevesebb, amit elmondhatunk róla, hogy letűrt sportszárral, sípcsontvédő nélkül játszott. Annyira fontos játékos volt, hogy előfordult, két meccsen is játszania kellett egy nap. 1985. november 13-án délután a dánok Írországban játszottak vb-selejtezőt, ahol a megegyezés szerint a féidőben le kellett volna cserélni, hogy odaérjen a Bayern München kupameccsére. De csak az 58. percben lett megnyugtató a dán vezetés, Lerbyt csak ezután cserélte le Piontek, rendőri felvezetéssel vitték a dublini reptérre egy rá váró különgéphez, Düsseldorfban szálltak le, onnan egy Porsche száguldott vele Bochum felé, de végül dugóba kerültek, és az utolsó két kilométert lefutotta a stadionig. Viszont elkésett, és csak a félidőben tudott beállni. Lerby a keménysége mellett nagyszerűen passzolt, hosszú indításai élményszámba mentek és értelmet adott annak a kifejezésnek, hogy a hálóba ágyúzta a labdát.

Játszott az Ajaxban (öt bajnoki cím), a Bayern Münchenben (két bajnoki cím + kép kupagyőzelem), a Monacóban és az Eindhovenben (két bajnoki cím és egy BEK-győzelem, 11-esekel verték a Benficát, berúgta a maga büntetőjét). A válogatottban 1978-89 között 67 meccsen tíz gólt szerzett (az 1984-es Eb-n és a 86-os vébén végig a pályán volt).

Jobbszélen Frank Arnesen kapja meg a bizalmat. Káprázatosan cselezett, egyszerűen élvezte, ha átveri a védőjét, a szélről fantasztus beadásai voltak. Minden idők legjobb dán futballistája lehetett volna, ha a térde is úgy akarja. Azért így sincs oka  szégyenkezésre, BEK-győztes a PSV-val, hatszoros holland bajnok (háromszor az Ajaxszal, háromszor a PSV-val nyert). Frankie Boy volt a beceneve, Sepp Piontek a dán Frank Sinatrának nevezte. 52 meccsen 12 gólt lőtt a válogatottban. Fontos eleme volt a dán támadógépezetnek, ami éppen a hiányakor derült ki: a 86-os vb-n a németek elleni csoportmeccset úgy vállalta el, hogy felesége súlyos betegségéről kapott ellentmondásos híreket. Nem kellett volna, végig idegesen játszott, aztán egy összecsapásnál megtaposta Mattheust. A nyolcaddöntőben a spanyolok ellen nem játszhatott, a helyén pályára lépő Jesper Olsen adta azt a borzalmast passzt, amiből Butrageno egyenlített, majd beindította a spanyol hengert.

A köpcös és a bagós

Elől töprengtünk, Brian Laudrup is játszhat csatárt, de inkább két vérbeli támadóra szavaztunk. Az egyikük a zseniális Allan Simonsen, az egyetlen dán Aranylabdás. A Mönchengladbach legendás, zsinórban háromszoros bajnok csapatának volt az egyik legfontosabb tagja. A beilleszkedési gondok után az 1974-75-ös bajnokságban indult be igazán, 34 bajnokin 18 gólt lőtt, és 10 UEFA-kupa meccsen 12-szer talált be, kétszer a döntőben, amit meg is nyertek. A következő szezonban 16 góllal segítette bajnoki címhez a Gladbachot, négyet lőtt a KEK-ben, A következő évben ért a csúcsra, 12 gól a Bundesligában, újabb bajnoki cím és a döntőig meneteltek a KEK-ben, a fináléban gól is szerzett a Liverpool ellen, de végül kikaptak. Az 1977-es Aranylabda-szavazáson négy ponttal előzte meg Platinit és hárommal Keegant.

78-ban már hívta őt a Barcelona, de a németek nem engedték el, így velük nyert még egy UEFA-kupát (nyolc meccs/8 gól), a döntőben ő lőtte a győztest gól a Crvena Zvezda ellen. Szerződése lejárta után szerződött a katalánokhoz, 79-ben. A gólokat itt is termelte (98 meccs/31 gól), bajnoki címet nem nyert, de a KEK-ben győzelemhez segítette a Barcelonát, 165 centisen ő fejelte a döntő gólt. 1983-ban a harmadik lett az Aranylabda-szavazáson, nagy formában várta az Európa-bajnokságot, ahol az első meccsen eltört a lába. A Barcelonától már korábban távozott, mert az akkori szabályok miatt Maradona és Schuster mellett nem fért be külföldiként, felépülése után már Dániában játszott, sok gólt is szerzett, de nem játszott már olyan színvonalon, mint korábban. A válogatottban 55 meccsen 20 gólt szerzett.

Társa nem lehet más, mint Preben Elkjær Larsen. Nemcsak azért, mert kiválóan mutatnak egymás mellett, a 182 centi magas, ruhafogas vállú Preben Elkjær és a 165 centis Simonsen, hanem azért is, mert ő a második dán, aki dobogós lett az Aranylabda-szavazáson, 84-ben harmadik, 85-ben második lett, mindkétszer Platini nyert. Elképesztően erős, erőszakos, elveszett labdát nem ismerő, a labdát a falon is átvivő játékos volt, mindehhez meglepő technikai képességekkel és még cipő nélkül is tudott gólt rúgni. Nyert ugyan német bajnokságot és kupát is a Kölnnel, de ott még alig játszott. Klubszinten a belga Lokerenben volt a legeredményesebb (190 meccs/98 gól), a Veronával viszont csodát tett. 1985-ben megnyerték a klub első - és valószínűleg utolsó - scudettóját, megelőzve a Platini-féle Juventust, de ez kevés volt ahhoz, hogy legyőzze a franciát az Aranylabda-szavazáson. Veronai mérlege: 91 meccs/32 gól. Az 1986-os vb egyik legnagyobb sztárja volt, kiváló párost alkotott a Michael Laudruppal, négy gólt lőtt, hármat Uruguaynak, a korai búcsú ellenére a torna harmadik legjobb játékosának választották meg. Annyira erős dohányos volt, hogy a szünetben is elszívott egy-egy szál cigit. A válogatottban 69 meccsen 38 gólt lőtt.

Szóval, ez a csapat: Schmeichel - Sivebæk, L. Olsen, M. Olsen, Helveg - Arnesen, B. Laudrup, M. Laudrup, Lerby - Simonsen, Elkjær Larsen

És akkor most tessék helyeselni, vagy kihúzni a listáról zseniket, hogy másik zseniket tegyünk oda.

(A posztnál megírásánál sűrűn nyúltunk a wikipediához(ból?), és imádtuk ezt a cikket a Guardianből.

13 komment

Címkék: peter schmeichel dán foci allan simonsen preben elkjær larsen

A bejegyzés trackback címe:

https://danfoci.blog.hu/api/trackback/id/tr222032088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

relampago 2010.05.26. 12:07:36

Szerintem egy középpályás kimaradt. Kíváncsi lennk ki az.

haszánz 2010.05.26. 12:18:21

afene, Sivebaek kimaradt, pótolom azonnal

haszánz 2010.05.26. 12:34:33

Sivebæk benne, a hadrend módosult, erős védelem, önfeledt támadófutball középen és elől

GeoThrasher 2010.05.26. 15:34:18

Stig Tofting-et naggyon hiányolom, mint minden idők legjobb dán kidobóemberét...:)

haszánz 2010.05.26. 15:43:15

ő egy másik örökválogatottban kap majd helyet, a Gravesennel együtt

reader613 2010.05.26. 15:55:49

Jesper Olsen... a legnagyobb zseni.

haszánz 2010.05.26. 15:59:38

Jesper a kispadon bűnhődik a Butragenónak adott gólpassza miatt, sajnálom

külön.remek 2010.05.26. 16:21:56

Megelőztek... Stig Tøfting... Minden idők leglendületesebb tankja... :D

reader613 2010.05.26. 16:33:24

@haszánz: oh, ugyan ki nem hibázott soha életében... dehát az edző döntése szent és sérthetetlen ;-)

solitaire 2010.05.28. 17:06:16

Nálam az örökválogatott 3-4-3-as rendszerben, amiből lehet 3-5-2 könnyen:
Schmeichel - Rontved, M.Olsen, I.Nielsen - Arnesen (személyes kedvencem), Mölby, M. Laudrup, Lerby - Simonsen, Elkjaer, B.Laudrup (esetleg H.Jensen (ex-Gladbach, Real, Ajax)).

Michael Laudrup 2010.06.02. 14:51:18

Rontved 1970 és 1982 között 75-ször volt válogatott, de ettől függetlenül sem hiszem, hogy a legjobb tizenegyben a helye...Hol van Flemming Povlsen? Bent Christensen legalább cserepadon, hiszen az 1992-es EB selejtezős időszakban ő volt a csapat gólkirálya hat góllal (2 a jugók ellen, 3 a sógorok ellen, 1 a feröeriek ellen), nélküle nincs EB-részvétel még beugróként sem. Ebbe Sand esetleg? Jan Bartram, aki a brazilok elleni 4-0-ás barátságos jubileumi meccsen (ekkor, 1989-ben volt száz éves a dán szövetség, a meccs 1989. 06.18-án volt)kiváló játékkal rukkolt ki, majd a vébé selejtezőn is (1990-re). Ettől függetlenül az összeállítás jó, sok a hiányzó, de ez futballunk gazdag humán erőforrásait bizonyítja, Flemming Povlsen hiányzik nekem nagyon, igaz, hogy Allan Simonsent és Prebent nehéz kiszorítani. Pedig Povlsen 21 gólt rúgott a nagyválogatottban (20-at Simonsen és 38-at Preben), igaz, hogy Povlsen 1994 szeptemberében, Makedónia ellen lépett utoljára pályára egy EB-selejtezőn, mivel sérülés miatt abba kellett hagynia. Ekkor volt 28 éves(!!!)Ha még 5 évet játszik, akkor Prebent beelőzi gólokban,hiszen a játékstílusuk hasonló volt Preben Elkjaer-Larsenéhez...