Volt már olyan, hogy az amerikai válogatott adidasban futott ki a pályára, ráadásul pont a hazai rendezésű világbajnokságon, a franciák is régóta adidasban játszanak, az olaszok meg most egy ideje Pumában. Szóval, nem példa nélküli, hogy egy csapat nem hazai sportszergyártó mezében játszik, de konkrétan a dánok miért vették le a jól megszokott és a mezőnyben különleges Hummelt?
Az 1979-es mez
A német eredetű (a Hummel darazsat poszméhet jelent németül), de dánná vált sportszergyártó 1979-ben kötött 25 éves szerződést a Dán Labdarúgó Szövetséggel. A dán mezek nemcsak attól voltak különlegesek, hogy kevés válogatott viselte őket, de a tervezésükbe bevonták a játékosokat, illetve ami talán ennél is fontosabb, a feleségeiket is. Ebben játszottak a dán dinamitok és a 92-es EB-győztes csapat is.
A 86-os mez
A 2004-es Európa-Bajnokságon még Hummelt viselt a válogatott, de a 79-ben kötött szerződés ezután lejárt. A szövetség nem hosszabbította azt meg, hanem versenyeztetett: piaci hírek szerint a Hummel 1-1,5 millió euró ajánlott a szövetségnek, az adidas ráígérte ennek a háromszorosát, ők lett az öltöztetők. Szerencséjük mondjuk pont nem volt, a dánok sem a következő világbajnokságra, sem az Európa-bajnokságra nem jutottak ki, most tört csak meg a jég.
A Hummel lényegében teljesen átnyergelt a kézilabdára, igazán neves foci klubcsapat nem viseli a mezüket, válogatott is csak egy: a tibeti. Összetrombitáltak ugyanis egy tibeti válogatottat, az Európában élőkből. Játszottak több meccset, így például Grönland ellen. Focizni nem tudtak, sőt még azt a gólt is megünnepelték, amit ők kaptak. A Hummel viszont támogatójuk lett, a tulajdonos fia ugyanis szoftbuddhista. Ezzel népszerűek lett jogvédő körökben, lemondtak viszont a kínai piacról.
A tibeti válogatott
A Hummel a mostani világbajnokság előtt adott még egy fricskát az adidasnak, piacra dobták ugyanis egy 92-es retrómezt, amiből 90 ezer fogyott, és a dél-afrikai lelátókon is sok feltűnt ezekből.