Nagy levegő. Kikaptunk, ez benne van, annyira nem játszottunk rosszul, hogy kétségbe kelljen esni. Sőt, az első félidő kifejezetten biztató volt. Odaadtuk a hollandoknak a labdát, kezdjenek vele valamit, nem nagyon tudtak, amikor viszont megszereztük, akkor sokszor sajnos mi sem. Lehet gyors kontrákra játszani, de ehhez kellene egy olyan játékos, aki oda is tudja rúgni a labdát az elől álló csatárnak (a hosszú passzaink csak 40 százalékban jöttek be). Ezzel voltak problémáink az első félidőben. A szünet előtt ennek ellenére áttáboroztunk a hollandok kapujához, úgy tűnt rendben van minden.

Az az átkozott hülye öngól rögtön a másodi félidő elején viszont megtörte a csapatot. Irányítani mi nem nagyon tudjuk a játékot, ez kiderült most is. C. Poulsen megbízható védekező középpályás, de nem irányító. Az első félidőben még ő adta a legtöbb sikeres passzt, a második félidőben viszont sikerült neki az a bravúr, hogy bár ő futotta a legtöbbet az egész mezőnyben (11 221 méter), alig találkozott a labdával (a holland csapatban például a 30 sikeres passzával csak a nyolcadik lenne). Nálunk főleg a védőknél volt a labda, Agger, Simon Poulsen, C. Poulsen és Kjaer a passzlista első négy helyezettje, odaát természetesen Sneijder, aki nem is játszott annyira jól.

Poulsen itt menti meg a becsületét forrás: denmark.worldcupblog.org

Mi demokratikus csapat vagyunk, nincs egy Sneijderünk, akinek odaadjuk a lasztit, többen is próbálkoznak. Ez elvileg kiszámíthatatlanná is tehetné a csapatot, de nem tette. Jörgensen gyenge volt, Enevoldsennek felvillanásai voltak. Rommedahl a jobb szélen remekül játszott, többször is átjutott a védőkön, de nem voltak társai. A baloldalon már alig voltunk észrevehetőek, nem véletlenül hozta be Olsen Grönkjaert. Csereként Eriksen is a támadófocinkat erősítette volna elvileg, ehelyett csak annak örülhetünk, hogy pályára lépett a vébé legfiatalabb játékosa. Azt viszont már egyáltalán nem értjük, hogy miért a dán szurkolók által többnyire nem kedvelt Beckmann jött be a kezdő, de még lábadozó Bendtner helyére. Mi a szép tavaszi góljai miatt szeretjük, de tényleg nem csatár, és abból nem is volt a pályán, amikor elvileg rohamoznunk kellett volna. A második félidőben egyébként gólhelyzetünk sem volt.

A hollandok elleni meccsel együtt a csapat az utolsó három meccsen nem rúgott gólt. Így annyira nem meglepő a vérszegény támadójátékunk. Az viszont már komoly meglepetés, hogy a védelmünkben időnként milyen káosz volt. Sörensen bizonytalan volt, vagy a labda miatt vagy azért, mert április óta nem játszott meccset, az első gól előtti kifutása borzalmas volt. Agger nem volt rossz, de Kjaer többször is rettenetes megoldásokat választott, adott van Persie-nek egy gólpasszt, amit szerencsére a holland nem rúgott be, a második gólnál meg lemaradt a kipattanóra robbanó Kuytről. Simon Poulsen sem a jó megoldás a balhátvéd posztra, nem véletlen, hogy Olsen kétségbeesetten próbálkozik ezen a poszton, öngólja szerencsétlen volt, de óriási bravúrral mentett után a gólvonalról. Jacobsen jobboldalon viszont maga volt a csőd, és különösen kínos volt a produkciója, amikor Elia beállt a hollandokhoz. Amikor Jacobsen egy csel után térdre rogyott és kétségbeesetten bámult Elia után, az volt a meccs legszomorúbb pillanata, a második gól előtt pedig hiába próbálta lerántani a holland szélsőt.

Kétségbeesni nem kell, csoportelsők nem leszünk, de Kamerunt és Japánt simán verhetjük. Csoportmásodikként pedig az olasz, szlovák, paraguay-i, új-zélandi csoportból kaphatjuk meg az elsőt. Az nem lehetetlen feladat a kieséses szakaszban.