Nem kell kétségbe esni, nem égtünk le úgy, mint Franciaország vagy Olaszország. Bosszankodni, na azt lehet. Mert ha legyőzzük a japánokat, akkor Paraguay jött volna, nem reménytelen meccs. Legalábbis ezt gondolhattuk tegnapig. Amikor jött egy teljesen reménytelen meccs.

Mindenekelőtt, nem szégyen, amit elértünk (a japán elleni fejben összeomlás viszont az). Egy kihagyott vébé, és egy szintén kimaradt Eb után jutottunk ki újra, egy nagyon nehéz csoportból. Ebben a keretben talán nem is volt több ennél, sok nagyon-nagyon középszerű játékosunk van, több, a múltjukból megélő játékossal, néhány ígérettel, viszont egyetlen igazi klasszis nélkül. 

Leragadhatunk a részleteknél, például hogy Olsen tábornokunk mit csinálhatott volna jobban. Kicsit lassan jött rá, hogy Grönkjaer vagy Jörgensen - korábbi teljesítményük elismerése mellett - már kevesek egy világbajnokságra, nem is kellett volna elvinni őket. A 32 éves Grönkjaer nem játszott végig egyetlen meccset sem, a hollandok ellen be, Kamerun ellen lecserélték, a japánok ellen már nem is játszott. A 22 éves Enevoldsen akár már holnap beugorhat a helyére a középpálya bal oldalán, bár Olsen neki valamiért elég kevés lehetőséget adott. (56 perc Hollandia ellen, Grönkjaer váltotta.)

A 34 éves Jörgensen az első meccset végigjátszotta, rosszul ment neki, ennek ellenére kezdő volt Kamerun ellen is, megint gyatrán játszott, a szünetben le is cserélte Olsen, majd a japánok ellen megint a gyepen hallgatta a himnuszt. Hogy Olsen hibázott, az hamar kiderült, amikor a 35. percben, már 0-2-nél lehozta és beküldte a helyére Kahlenberget.

A másik nagy búcsúzó Tomasson kell, hogy legyen. A 33 éves kapitány még mindig zseniálisan helyezkedik, sokszor kerül helyzetbe, de kis is hagyja őket. Most, hogy nagy nehezen, 14 góltalan meccs után, és akkor is csak egy rosszul lőtt 11-es utáni kipattanóból megszerezte a történelmi gólt, amivel Nielsennel vezeti a dán válogatott örökgóllövőlistáját, ideje szervezni egy szép búcsúmeccset neki. Nagy játékos volt, Bendtner valószínűleg nem éri el majd a szintjét, de nem szabad az Eb-selejtezőket vele elkezdeni.

Viszont, hogy egy igazán hasznos veteránról is szó legyen: Rommedahl nagyon nagy formában játszotta végig a vébét. Rá lehet bízni a jobboldalt még a 2012-es Európa-bajnokságig. Sajnos a japánok ellen a legfontosabb fegyverétől fosztották meg, még mindig nagyon gyors, de a japánokat nem tudta lefutni. Ahogy őt kivették a játékból, meg is haltak a támadásaink.

Sörensen utódán is el kellene gondolkodni már. 34 éves, elég sokat bizonytalankodott a hollandok ellen, Kamerun ellen voltak szép védései, de a japánok ellen maga volt a katasztrófa. Azt eddig is tudni lehetett, hogy nem feledteti Schmeichelt, ez másnak sem lenne könnyű. Persze neki lehet indulni vele is az Eb-selejtezőknek, de nem ő lesz az, aki meccseket nyer a csapatnak.

Kétségbe azért nem kell esni, nem a nulláról kell csapatot építeni. Agger jól játszott a védelem közepén, ő volt az egyetlen, aki az utolsó pillanatig hajtott a japánok ellen is. Kjaer valószínűleg tényleg nagyon jó játékos lesz, az adottságai megvannak hozzá, de hajmeresztő hibákra is képes, a második holland gól előtt pedig ő maradt le Kuytről. A felkészülés alatt sérült volt, aztán két meccsen összeszedett két sárgája miatt a legfontosabb mecssről hiányzott. De a védelem közepe rendben lesz.

Ahhoz képest, hogy a védelem baloldalán kisérletezett a legtöbbet Olsen, Simon Poulsen nem okozott csalódást, és itt bevethető még a vébén kisebb sérüléssel bajlódó, és egyetlen percet sem kapó Mtiliga is. A jobb oldalon viszont Jacobsen helyére sürgősen kell találni valakit.

Az kiderült, hogy nem olyan csapat vagyunk, amelyik képes kibekkelni egy meccset, minden mérkőzésen csináltak a hátsó emberek legalább egy hajmeresztő hülyeséget. Sajnos az is nyilvánvaló, hogy olyan csapat sem vagyunk, amelyik a védekezés gyengeségeit kreatív támadófutballal feledteti. Lehet, de felesleges olyan irányító után sóhajtozni, mint Michael Laudrup, mert még egy ilyen zsenink nem lesz, de más csapatoknál sem látni még hasonlót sem a vébén.

Christian Poulsen próbálta irányítani a csapatot labdaszerző, szűrő középpályásként, de ez nem az ő dolga kellene, hogy legyen. A támadásaink tőle és a védőktől indultak, de nem volt, aki tovább építse őket. Ha nemcsak Rommedahl van formában, akkor megoszlottak volna a terhek, így viszont szembeötlő volt az impotens támadójátékunk. Hogy a 18 éves Eriksen belenő-e a feladatba, azt még nem tudni, kevés leheteőséget kapott a vébén, de az Ajaxban is csak most kezd játszani, egy tavasz van csupán mögötte.

Pedig ki kellene találni valamit gyorsan, mert az is látszott, hogy Bendtner nem az a típusú játékos, aki egyedül győzelemre vezeti a csapatát, neki olyan labdák kellenek a gólhoz, amilyet Rommedahltól kapott. Az Arsenal csatáráról a furcsa sérülése miatt nem igazán derült ki, hogy hol tart. Az biztos, hogy fejlődőtt a múlt szezonban, rúgott egy gólt a vb egyik legnagyszerűbb kontrájából, de a japánok ellen kicsit sem tudta kihasználni fizikai fölényt, szenvedett, ahogyan a csapat többi tagja is. És ha ő nincs, akkor más nincs. Larsen hiába rúgott öt gólt a selejtezőkön, komolyabb csapatok ellen súlytalan, nem véletlen, hogy csak a német másodosztályban játszik. Tomassonról már volt szó, más csatárt meg Olsen nem vitte el a vébére. Azért érdemes lenne körülnézni mégis.

És fejezzük be Olsennel. Tíz éve vezeti a csapatot, szép teljesítmény volt, hogy kivitte a csapatot a vébére, de a szükséges fiatalítást már nem vele kellene levezényelni. Laudrup például éppen ráér.

Az Eb-selejtezőkön a dánok megint összekerültek Portugáliával, ott van még Norvégia, Ciprus és Izland. Nem olyan erős csoport, mint a vb-kvalifikációs volt, bravúr nem kell, csak megbízható játék a továbbjutáshoz.