Ez van. Fájdalmas vereséget szenvedtünk, hiába volt a mezőny legjobbja Agger, hiába fagyasztotta a lesajnáló mosolyt az ellendrukkereire Bendtner, hiába álltunk fel 0-2-ről, hiába amortizáltuk le Ronaldót, aki a meccs után annyira maga alatt volt, hogy a győzelemnek sem tudott örülni.
Nincs miért sajnálkozni, Eriksentől túl sokat vártunk, még mindig kicsit nagy neki a kabát, váratlan húzások helyett oldalpasszokkal alibizett, így például nem tudtuk bevonni a játékba első meccsünk hősét, Krohn-Dehlit, aki azért egy gólpasszt most is adott. Eriksent le kellett volna cserélni, de nincs igazán kire, ráadásul Olsen a két sérülés után nem is merte elhasználni a harmadik lehetőségét. Most szerencsénk sem volt, a sérülések után megszédült a csapat, de a második félidő második felére magához tért. Rommedahl a sérüléséig gyenge volt, a helyére érkező Mikkelsen kellemes meglepetés volt, Schone pedig csodacsere lehetett volna, berúgja az utolsó helyzetet.
Lesz még okoskodás éjjel, megvárjuk a másik meccset.
Bárhogy is lesz, ezt a csapatot azért nehéz utálni. És Bendtner > Ronaldo.