Strandfocista dinamitok

Hát véreim, soha szebben nem végződhetett volna október 11-e, mint egy ilyen fantasztikus győzelemmel, melyet a luzitánok ellen arattunk az Úr 2011-ik esztendejének s október havának mai napján. Teljesen egyértelmű volt, hogy nincsen más választásunk, és nem azért, mert elkúrtuk volna a selejtezők elején, hanem mert csak hazai győzelemmel volt meg az egyenes ágon való kijutásunk esélye a jövő évi Eb-re. Számolgattam magam is, hogyha a svédek nem verik meg a hollandokat, mi meg nem kapunk ki Ronaldóéktól, akkor talán Dánia lehetett volna a legjobb második a kilenc csoportmásodik közül, de egye-fene, gondoltam, jobb, ha 90 perc alatt dűlőre visszük a dolgot, minek figyelni a svédeket, akik amúgy sem arról híresek, hogy nekünk, dánoknak segíteni szoktak...Nicola Rizzoli (eleve nem értettem az UEFA-t, hogy egy portugál érdekeltségű meccsre olasz bírót delegál...) kezdő sípszavára heves esőben és hideg szélben egymásnak estek a játékosok a Parken stadion gyönyörű gyepén. Kissé izgultam, hiszen Andreas Bjellandnak kellett a sérült Daniel Aggert helyettesítenie, ami nem ígérkezett egy leányálomnak. Számunkra nem is kezdődhetett volna szebben a mérkőzés: a negyedik percben már vezet(het)tünk (volna) 1-0-ra, ha Rizzoli mester megadta volna szabályos gólunkat. Történt ugyanis, hogy Silberbauer hozzáért a Rui Patrício által megfogni nem tudott labdához, az meg berepült a hálóba. A bíró meg szabadrúgást ítélt a portugáloknak jelezvén, hogy a dán volt szabálytalan a portugál kapussal szemben. Meg kell a szívnek szakadni...Mindegy, gyorsan mentünk tovább, hiszen nekünk a győzelem volt a lényeg, nem fölöslegesen veszekedni egy sültelen bíróval, uraltuk a mezőnyt, csapatban fociztunk, mindenkinek megvolt a feladata, azt pedig kiválóan látta el. Sok idő nem telt el és a 13. percben Michael Krohn-Dehli (képünkön örül, mint majom a farkának) a tizenhatos széléről becsavarta a labdát a portugál kapuba. 1-0 nekünk. A gól után is mi uraltuk a játékot, a portugálok egy-egy távoli lövéssel jelezték, hogy ők is jelen vannak a meccsen. C. Ronaldo és Raul Meireles volt legközelebb az egyenlítéshez, dán oldalon pedig Krohn-Dehli és Silberbauer növelhette volna az előnyt. Szünet után (pólót cseréltem, mert magam is leizzadtam) aztán ott folytatódott a játék, ahol az első félidőben abbamaradt. Uraltuk a pályát, hiába volt tele sztárokkal a portugál csapat, Morten Olsen bandájának taktikai, fizikai fölénye rányomta a bélyegét a meccsre. Aztán a jobb szélen elhúzott Dennis Rommedahl, a 33 éves "örökifjú", aki pont Bendtner (2. képen) lábára tette a labdát, innen neki már gyerekjáték volt Rui Patrício kapujába pöckölnie a lasztit. 2-0 Dániának. Ettől kezdve egyirányú lett a mérkőzés, először Eriksen, aztán Bendtner, majd Rommedahl és végül Jakob Poulsen hagyott ki életveszélyesnél életveszélyesebb gólhelyzeteket. Marha nagy szerencséje volt a portugáloknak, mert ha csak a fele megy be ezeknek a helyzeteknek, már akkor 4-0 nekünk...A luzitánok egyértelműen offenzív játékot szerettek volna játszani a Parkenben, jól mutatja ezt Cristiano Ronaldo, Nani, João Moutinho, Raúl Meireles és Hélder Postiga kezdőcsapatba való jelölése, de sajnos - számukra - ma este nagyot buktak, szerintem kissé lekezelték a dán válogatottat, talán azért is, mert tavaly októberben, Portóban 3-1-re győztek ellenünk Eb-selejtezőn. Cristiano Ronaldo a 92. percben lőtt egy becsületgólt a vendégeknek is, de ettől még Dánia nyerte a H csoportot, és ezáltal egyenes ágon, csoportelsőként jutott ki a 2012-es, lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-re. A végén (3. kép) nem román "hórát" jártak játékosaink, hanem összeölelkezve ünnepelték, hogy 2004 után újra részt veszünk egy Európa-bajnokságon. Meggyőződésem, hogy Dánia, amennyiben sérültjei nem lesznek, kifejezetten jó, szórakoztató mérkőzéseket produkál majd az Eb-n jövőre. Hogy hol és kik ellen? 2011. december 2-án, Kijevben sorsolják a csoportokat, helyszíneket, végleges menetrendet, ott minden eldől majd!...