Elkészült a dán csapat új hivatalos dala és klipje az Európa-bajnokságra. Valami óriási tévedés, csak lehalkítva szabad nézni. Az még rendben van, hogy borzasztó unalmasan kezdődik, mert majd nyilván jön a refrén, amit aztán teli torokból lehet részegen üvölteni, de nem jön. Ha nem bukkannak fel a játékosok, el sem hiszem, hogy ez tényleg egy Eb-dal, de a csapat tagjai is csak feszengenek, le-fel menegetnek, látszik rajtuk, hogy ilyen megalázó helyzetben még nemigen voltak. A dán válogatott arra mindig kapható volt, hogy ráénekeljenek a hivatalos dalra, de erre még tátogni sem nagyon hajlandóak. Csak Agger széttetovált háta menti meg legalább a klipet (a zenét az sem).
Nem ezt vártuk egy csapatdalban igazán erős országtól. Vannak egyéb versenyzők is, ennek itt például van egy nehezen megbocsátható jófejkedős kollégiumi szobás hangulata, de legalább a refrén énekelhető.
A bulivonatra ez a versenyző is megpróbált felszállni, szinti, refrén, szinti, refrén, szőke nő-vonalon, komoly reményekkel indulhattak volna az Euróvízión.
És akkor itt vannak a régebbiek. Csak egy kis ugrás, vissza 2010-re, ezt legalább merték énekelni Bendtnerék. Dam da dam.
És egy kevésbé hivatalos, szintén 2010-ből (vigyázat, szókimondó dán szövegek).
És hát igen, két örök klasszikus a végére. Az első 1986-os csodacsapattól, annyi bajusszal, ami már soha ne fog visszatérni. Aki nem ismeri, kapaszkodjon meg.
És két évvel később, móka, kacagás, még játékosként dalra fakadt a most annyira szigorú tábornokunk, Morten Olsen, Laudrup pedig egy kétkazettás magnóval a vállán gyalogol bele a nagy vízbe.