Sok ezer kilométert kell megtennie Dél-Afrikán belül a világbajnok csapatnak, vagyis - ha valaki izgulni akar, akkor most ne olvasson tovább - Dániának. A hat első meccsünket hat különböző stadionban játszuk majd, a döntő előtt például 1400 kilométert utazunk vissza Johannesburgba. Szegény szurkolók.

Felfoghatatlanul fura lebonyolítási rendszer, hogy a világbajnokságon már a csoportmeccseinket is három különböző stadionban játszuk. Hollandiával kezdünk június 14-én a csúcsstadionban, Johannesburgban, a Futballvárosban (Soccer City). Ezt még értem, méltó helyszín a dán válogatottnak, ez a dél-afrikaiak nagy nemzeti stadionja, felújították szépen, 84 500-an nézik majd, ahogy egy szoros meccsen, de mégis magabiztosan eldöntjük a csoportelsőséget.

Aztán jön 19-én a Kamerun elleni meccs, Eto'o kapufáig jut, de gól csak mi rúgunk, kettőt is, viszont nem a minket megillető Fuballvárosban, hanem egy jóval kisebb stadionban, a 49 ezres Loftus Versfelben, ráadásul Pretoriában. Ok, a két város közti távolság csak 54 kilométer, autópálya pedig van. (Itt a nem kell tudni a kettésért infó az, hogy a Loftus Versfel az ország legnépszerűbb rögbicsapatának, a Blue Bullsnak az otthona.)

De miért kell egy harmadik városban és stadionban játszani az utolsó csoportmeccset? A japánok ellen június 24-én Rustenburgban lépünk fel a 44,5 ezres Royal Bakofeng Stadionban, ez Johannesburgtól 120 kilométerre van, közel a helyi Las Vegashoz, Sun Cityhez. Egyáltalán nem mellékesen, itt játszanak ugyan bajnokikat, de a városnak nincs is első osztályú csapata, a stadion pedig az itt élő bakofengekről kapta a nevét. Sima meccsen 2-0-ra nyerünk.

Így csoportelsők leszünk, az F-csoport másodikjával játszunk, valószínűleg Paraguay-jal. És hol? Nyilván egy új helyszínen, a Johannesburgtól 500 kilométerre lévő dél-afrikai Aranyparton, Durbanban. Ez a kitérő viszont megéri, lenyűgöző a vadonatúj Moses Mabhida Stadion, amit a Wembleyre emlékeztető 350 méter hosszú boltív ural, 106 méter a legmagasabb pontja, fel is lehet rá menni, mert a pálya fölötti kilátóként is működik. Paraguay már annak is örülhet majd, hogy idáig eljutottak, mi viszont megyünk tovább, 70 ezer néző előtt.

A brazilokkal találkozunk a negyeddöntőben, természetesen új helyszínen, mégpedig Port Elizabethben, egy semmi kis 685 kilométeres távolságra Durbantól. A Nelson Mandela Bay Stadion a világbajnokságra épült, nem nagy, 46 ezres, pedig többen kellene, hogy lássák, ahogy 11-esekkel kiverjük a brazilokat, Sörensen szobrot kap a Kis hableány mellett.

És igen, az elődöntőben egy újabb helyszín jön, mégpedig Fokváros, a csodás Green Point stadion. Egy semmi kis 770 kilométer, hogy játszhassunk Angliával. Megtesszük, bűn rossz meccsen 1-0, gólszerző: Bendtner.

És ekkor megtörténik a csoda: a döntőt ismerős helyszínen játszuk majd, mert visszatérünk 1400 kilométeres út után az első meccsen megismert johannesburgi nemzeti stadionba, a Soccer Citybe. Hat különböző helyen megvívott meccs után az ismerős gyeptégláknak is köszönhetően végül is sima győzelem Iker Casillas hibája után a spanyolok ellen.