A dán focit kevésbé ismerőknek egy bemelegítő kérdés: tudta, hogy van dán aranylabdás? És ön szerint ki, Schmeichel, Michael Laudrup vagy Allan Simonsen? Ha sikeresen túljutott a kérdésen, akkor segítsen összerakni a dán örökválogatottat.
Annyi a zseni a dán futballtörténelemben, hogy majdnem feladtuk az örökválogatott összeállítását. Végül két legendás csapatra alapoztunk: a 84-es Európa-bajnokságon az elődöntőben csak 11-esekkel elbukó, a 86-os vébén a világot (sajnos csak a nézőket) támadófocijukkal meghódító Dán dinamitokra, illetve az 1992-es Európa-bajnokságra az utolsó pillanatban összerántott, a kontinenst - és a döntőben szívünknek kedves módon a németeket - mégis leckéztető aranyérmesekre.
Péter vagy. azaz kőszikla
Leghátul nincs vita: Peter Schmeichel áll a kapuban. Minden idők egyik, ha nem a legjobb kapusa, a még Dániában begyűjtött négy bajnoki és egy kupagyőzelem mellé 1991 és 99 között a Manchesterrel behúzott mindent, amit csak lehet. Ötszörös angol bajnok, háromszoros FA-kupa győztes, utolsó MU-meccse az a bizonyos BL-döntő volt, ahol a Bayern már ünnepelte a győzelmet, amikor jött Sheringam és Solskjær (az egyenlítő gólnál Schmeichel is felment fejelni). A csúcson hagyta abba a Unitednél, abban az évben a bajnokságot és az FA-kupát is megnyerték. Portugáliában, a Sportingban védett ezután, majd visszatért Angliába, az Aston Villaba és a Manchester Cityhez. A klubsikerek mellett Európa-bajnok is, a dán válogatottban 104-szer szerepelt és egy gólt is szerzett (11-esből barátságos meccsen Belgium ellen.) Ő volt az első kapus, aki gólt szerzett a Premier League-ben, szöglet után fejessel.
Koros vezénylő tábornok a védelemben
Soha nem a védekezésünkről voltunk híresek, de azért itt sincs gond. Morten Olsen a középpályán kezdte, 30-as éveire középső védő lett belőle, de ott igazi tábornok lett, mi is itt számolunk vele (edzőként viszont Sepp Pionteket bíznák meg a csapat irányításával, nem a mostani szövetségi kapitányt). Mellette játszik Lars Olsen, a dán válogatott örökös kapitánya, 84-szer bújt a dán mezbe, ebből 69-szer a karszalagot is viselte, ő emelte fel a kupát a 92-es Eb-n is. Négyszer volt eredményes a válogatottban. Hatszoros dán bajnok, volt az év legjobb dán játékosa 88-ban, egyszeres török kupagyőztes. A harmadik védő Thomas Helveg, 38 évesen még játszik a dán bajnoki ezüstérmes Odensében, de nem a mostani formája alapján sorolnánk be az Olsenek közé. Helveg a dán válogatott rekordere, 1994–2007 között összesen 108-szor játszott a nemzeti csapatban. A Milannal érte el a legnagyobb sikereit, Bajnokok Ligája-győztes, olasz bajnok és olasz kupagyőztes lett. John Sivebæk elképesztően rutinos nagy eseményeken, játszott három Európa-bajnokságon (a 92-esen is, a döntőben a 66. percben megsérült) és a 86-os világbajnokságon, 87-szeres válogatott. A Veljében kezdett, 296 meccs után igazolt a Manchesterbe, de csak egy idényt játszott ott. A Saint-Etienne-ben kötött ki (129 meccs), majd jött a Monaco, a Pescara, aztán hazatért.
Laudrupék és a kőkemény Lerby
A középpályán nincs kérdés. itt a helye Michael és Brian Laudrupnak is. Mihael minden válogatottba beférne, Brian sem csak a dánba (róluk majd egy külön posztban áradozunk bővebben.) A művészek mellé kell egy olyan kőkemény arc is, mint Søren Lerby. Az a legkevesebb, amit elmondhatunk róla, hogy letűrt sportszárral, sípcsontvédő nélkül játszott. Annyira fontos játékos volt, hogy előfordult, két meccsen is játszania kellett egy nap. 1985. november 13-án délután a dánok Írországban játszottak vb-selejtezőt, ahol a megegyezés szerint a féidőben le kellett volna cserélni, hogy odaérjen a Bayern München kupameccsére. De csak az 58. percben lett megnyugtató a dán vezetés, Lerbyt csak ezután cserélte le Piontek, rendőri felvezetéssel vitték a dublini reptérre egy rá váró különgéphez, Düsseldorfban szálltak le, onnan egy Porsche száguldott vele Bochum felé, de végül dugóba kerültek, és az utolsó két kilométert lefutotta a stadionig. Viszont elkésett, és csak a félidőben tudott beállni. Lerby a keménysége mellett nagyszerűen passzolt, hosszú indításai élményszámba mentek és értelmet adott annak a kifejezésnek, hogy a hálóba ágyúzta a labdát.
Játszott az Ajaxban (öt bajnoki cím), a Bayern Münchenben (két bajnoki cím + kép kupagyőzelem), a Monacóban és az Eindhovenben (két bajnoki cím és egy BEK-győzelem, 11-esekel verték a Benficát, berúgta a maga büntetőjét). A válogatottban 1978-89 között 67 meccsen tíz gólt szerzett (az 1984-es Eb-n és a 86-os vébén végig a pályán volt).
Jobbszélen Frank Arnesen kapja meg a bizalmat. Káprázatosan cselezett, egyszerűen élvezte, ha átveri a védőjét, a szélről fantasztus beadásai voltak. Minden idők legjobb dán futballistája lehetett volna, ha a térde is úgy akarja. Azért így sincs oka szégyenkezésre, BEK-győztes a PSV-val, hatszoros holland bajnok (háromszor az Ajaxszal, háromszor a PSV-val nyert). Frankie Boy volt a beceneve, Sepp Piontek a dán Frank Sinatrának nevezte. 52 meccsen 12 gólt lőtt a válogatottban. Fontos eleme volt a dán támadógépezetnek, ami éppen a hiányakor derült ki: a 86-os vb-n a németek elleni csoportmeccset úgy vállalta el, hogy felesége súlyos betegségéről kapott ellentmondásos híreket. Nem kellett volna, végig idegesen játszott, aztán egy összecsapásnál megtaposta Mattheust. A nyolcaddöntőben a spanyolok ellen nem játszhatott, a helyén pályára lépő Jesper Olsen adta azt a borzalmast passzt, amiből Butrageno egyenlített, majd beindította a spanyol hengert.
A köpcös és a bagós
Elől töprengtünk, Brian Laudrup is játszhat csatárt, de inkább két vérbeli támadóra szavaztunk. Az egyikük a zseniális Allan Simonsen, az egyetlen dán Aranylabdás. A Mönchengladbach legendás, zsinórban háromszoros bajnok csapatának volt az egyik legfontosabb tagja. A beilleszkedési gondok után az 1974-75-ös bajnokságban indult be igazán, 34 bajnokin 18 gólt lőtt, és 10 UEFA-kupa meccsen 12-szer talált be, kétszer a döntőben, amit meg is nyertek. A következő szezonban 16 góllal segítette bajnoki címhez a Gladbachot, négyet lőtt a KEK-ben, A következő évben ért a csúcsra, 12 gól a Bundesligában, újabb bajnoki cím és a döntőig meneteltek a KEK-ben, a fináléban gól is szerzett a Liverpool ellen, de végül kikaptak. Az 1977-es Aranylabda-szavazáson négy ponttal előzte meg Platinit és hárommal Keegant.
78-ban már hívta őt a Barcelona, de a németek nem engedték el, így velük nyert még egy UEFA-kupát (nyolc meccs/8 gól), a döntőben ő lőtte a győztest gól a Crvena Zvezda ellen. Szerződése lejárta után szerződött a katalánokhoz, 79-ben. A gólokat itt is termelte (98 meccs/31 gól), bajnoki címet nem nyert, de a KEK-ben győzelemhez segítette a Barcelonát, 165 centisen ő fejelte a döntő gólt. 1983-ban a harmadik lett az Aranylabda-szavazáson, nagy formában várta az Európa-bajnokságot, ahol az első meccsen eltört a lába. A Barcelonától már korábban távozott, mert az akkori szabályok miatt Maradona és Schuster mellett nem fért be külföldiként, felépülése után már Dániában játszott, sok gólt is szerzett, de nem játszott már olyan színvonalon, mint korábban. A válogatottban 55 meccsen 20 gólt szerzett.
Társa nem lehet más, mint Preben Elkjær Larsen. Nemcsak azért, mert kiválóan mutatnak egymás mellett, a 182 centi magas, ruhafogas vállú Preben Elkjær és a 165 centis Simonsen, hanem azért is, mert ő a második dán, aki dobogós lett az Aranylabda-szavazáson, 84-ben harmadik, 85-ben második lett, mindkétszer Platini nyert. Elképesztően erős, erőszakos, elveszett labdát nem ismerő, a labdát a falon is átvivő játékos volt, mindehhez meglepő technikai képességekkel és még cipő nélkül is tudott gólt rúgni. Nyert ugyan német bajnokságot és kupát is a Kölnnel, de ott még alig játszott. Klubszinten a belga Lokerenben volt a legeredményesebb (190 meccs/98 gól), a Veronával viszont csodát tett. 1985-ben megnyerték a klub első - és valószínűleg utolsó - scudettóját, megelőzve a Platini-féle Juventust, de ez kevés volt ahhoz, hogy legyőzze a franciát az Aranylabda-szavazáson. Veronai mérlege: 91 meccs/32 gól. Az 1986-os vb egyik legnagyobb sztárja volt, kiváló párost alkotott a Michael Laudruppal, négy gólt lőtt, hármat Uruguaynak, a korai búcsú ellenére a torna harmadik legjobb játékosának választották meg. Annyira erős dohányos volt, hogy a szünetben is elszívott egy-egy szál cigit. A válogatottban 69 meccsen 38 gólt lőtt.
Szóval, ez a csapat: Schmeichel - Sivebæk, L. Olsen, M. Olsen, Helveg - Arnesen, B. Laudrup, M. Laudrup, Lerby - Simonsen, Elkjær Larsen
És akkor most tessék helyeselni, vagy kihúzni a listáról zseniket, hogy másik zseniket tegyünk oda.
(A posztnál megírásánál sűrűn nyúltunk a wikipediához(ból?), és imádtuk ezt a cikket a Guardianből.
