Strandfocista dinamitok

Hosszas szünet után újra jelentkezik a dán focit kedvelők számára egy kis friss bejegyzés annak apropóján, hogy szerdán, holnapután Angliát fogadjuk barátságos mérkőzésen Koppenhágában. Sajnos a vébé nem úgy alakult, ahogyan mi azt elképzeltük, a japánok elleni katasztrofális vereség a hazajövetelünket jelentette, de azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az Európa-bajnoki selejtező kezdetére sem fogunk hosszú ideig emlékezni, mert a "kötelező" győzelmeken túl (Izland ellen kínkeserves 1-0, majd a ciprusiak elleni könnyedebb 2-0, mindkettő otthon) a portugálok ütöttek ki minket úgy, hogy egész meccsen kétszer rúgtunk kapura. Az angolok elleni felkészülési mérkőzés valójában már a Norvégia elleni "pszichológiai hadviselésünk" első felvonása, ugyanis március 26-án Oslóban ki-ki meccset játszunk velük, ha nyerünk, akkor megyünk a mennybe és nagy valószínűséggel az EB-re is, ha veszítünk azonban, akkor nagy a lemaradás esélye, de ne menjünk ilyen messzire. Egyelőre az angolok. Az a baj, hogy megint generációváltás van (úgy ment ki egy generáció, hogy semmi érdemlegeset nem tudott letenni az asztalra), a fiatalok még rutintalanok, az öregek pedig hát, valljuk be férfiasan, még nyomokban sem hasonlítanak Michael Laudrupra, hogy csak egyet említsek a "nagyok" közül. Így aztán Morten Olsen nem tehetett mást, mint a szokásos alapembereket szólította harcba. Mindent elmond a dán válogatott válságáról, hogy tavaly Dennis Rommedahl lett az év játékosa 32 évesen, holott ezt a címet általában fiataloknak "illik" megnyerniük. Az angolok ellen tehát újra jönnek az ismerős arcok: Sörensen, Agger, S. Kjaer, Lars Jacobsen, Poulsen, Rommedahl és Bendtner. A többiek vagy fiatalok, vagy ha idősebbek is, nem alkottak maradandót mindezidáig. Talán most az angolok ellen...Ettől függetlenül minket, akik a dán focit kedveljük (kicsit úgy vagyunk vele, hogy egy csinos, szőke, "húszas évei elején járó hölgybe" szerettünk bele anno, értem itt a nyolcvanas, kilencvenes éveket, most pedig már egy menopauzás ötvenest kedvelünk, ki megszokásból, ki hűségből, ki másmiért) nem lehet eltántorítani attól, hogy a dánoknak szurkoljunk. Ez egy olyan érzés, amelyet nem lehet megmagyarázni, de nélküle szegényebbek lennénk jó páran széles e hazában!