Drága barátaim, tegnap este Kijevben Zinedine Zidane és Marco Van Basten futballzsenik keze kisorsolta számunkra a jövő évi futball tornára az aktuális ellenfeleinket. Úgy is mondhatnám, hogy a halálcsoportba kerültek a hollandok, a németek és a portugálok, mert kösse fel azt a bizonyos ruhadarabot az a csapat, legyen az akár elkönyvelve a legesélyesebbnek is, aki Dánia válogatottját, azaz minket, magas vállról kezel. Alábbi képen a négy szövetségi kapitány látható, a portugál Bento jól összehúzza magát Olsen papa mellett, tudja, hogy neki előre kell köszönnie Morten Olsennek.
Na de viccet félretéve, nézzük meg, hogy milyen mérlegünk van a három csoportellenfelünkkel kapcsolatosan. Kezdjük Hollandiával. Európa bajnokságokon kétszer játszottunk ellenük, először 1992-ben, amikor 2-2-es döntetlent értünk el, Van Basten tizenegyesét Peter Schmeichel barátunk simán kiszedte, majd a 2000-es Eb-n, ahol sima, 3-0-ás vereséget könyvelhettünk el, akkor zavarta el a dán szövetség Bo Johansson svéd származású szövetségi kapitányt, és kérte fel Morten Olsent a feladatra. Senkit ne zavarjon az a tény, hogy a tavalyi vébén 2-0-ra kikaptunk tőlük, mert az már történelem, és abból nem lehet már kiindulni, nem beszélve arról, hogy a hollandok 2010-ben egészen a döntőig meneteltek. A németekkel Európa-bajnokságon mindösszesen egyszer találkoztunk, az 1992-es döntőben, ahol John "Faxe" Jensen hatalmas góljával (Flemming Povlsen bácsi adta a labdát) és Kim Vilfort (ő akkor erős idegekről tett tanúbizonyságot, hiszen lánya leukémiás volt abban az időben, de a tornát Kim mégis bevállalta) ügyes góljával vertük az akkori világbajnokot könnyed 2-0-ra. A portugálokkal is egyszer sikerült európai tornán "összefutnunk", Angliában, 1996-ban (ekkor Richard Möller-Nielsen volt a szövetségi kapitány, az angliai Eb után zavarták el) 1-1-et játszottunk velük.
Jól látszik, hogy egyik csapat ellen sem szerepeltünk rosszul, a meccseinket Harkovban és Lvivban (Lemberg) vívjuk, Hollandia ellen kezdünk, majd a portugálok jönnek és a végén a németekkel találkozunk!
Nem mondhatok a végére mást, mint, hogy hajrá Dánia!