Strandfocista dinamitok

Vége már a Bundesligának, az ott játszókról tudunk már mérleget vonni: a Dániában a futballisták által kétszer is az év játékosának választott Kvistnek jól sikerült az első idénye Stuttgartban, természetesen alapember, a végén sérülés miatt hiányzott egy meccset. Nem robbant be viszont Nicolai Jørgensen a Kaiserslauternben, alig játszott, pedig a csapat nem volt különösebben erős, ki is estek az első osztályból. Eriksen bajnok lett az Ajaxszal (ő is megsérült a legvégére), a válogatottnál lukas balhátvéd posztján számításba vett Simon Poulsen pedig csapata, az AZ minden meccsén játszott, négy gólt is szerzett az idényben, meccsrutinja így biztosan van. 

KAPUSOK

 VÉDŐK

KÖZÉPPÁLYÁSOK

CSATÁROK

Volt már arról szó, hogy valószínűleg nem dán lesz az Eb-gólkirálya, és arra is van halvány esély, hogy nem rúgunk meccsenként egy négyest, merthogy nem állunk kifejezetten jól csatárokkal. Bendtnernek nagyon kell vigyáznia magára, ne állítassa ki magát, ne sérüljön meg, mert akkor kezdhetünk aggódni.

Hacsak, Olsen nem hívja meg a keretbe Nicklas Heleniust. Az Aalborg 195 centis magas csatárának tegnap volt a 21. születésnapja, méltó módon ünnepelt, a két utolsó bajnokiján (csütörtökön és vasárnap) a csapata három góljából kettőt szerzett, egyet előkészített. Ezzel 12 gólos a bajnokságban, 7 asszisztja van. Rúgott egyet a kupában is. Jelenleg harmadik a góllövőlistán, a brazil Santin (17 gól) és a szenegáli N'Doye (13) előzi meg.

Helenius korosztályos válogatott, de a felnőtteknél egy percet sem játszott. 2010. májusban debütált a dán bajnokságban, a 2010-11-es idényben már 29 meccsen lépett pályára, öt gólt szerzet, most sokkal jobb szezonja van. 

A statisztika alapján jó formában Søren Larsen is, de a részletesebb statisztikák szerint még sincs. Nyolc gólt rúgott a Superligaenben, de ezen sokat tol egy tavaly szeptemberi mesterhármas, idén csak kétszer talált a kapuba. És az összképen javít egy mesternégyes is, amit a kupában szerzett, még szintén szeptemberben egy alacsonyabb osztályú csapat ellen. 

Persze rúghat más is gólt, nem kell ahhoz a középcsatár. Itt van például Lasse Schøne, aki a hétvégén megszerezte a 11. gólját. Ezzel a holland bajnokság nyolcadik helyén álló NEC (itt játszik Babos, Szélesi és Vadócz is) támadó középpályása jelenleg Heleniussal és Larsennel együtt a legeredményesebb dán focista ebben a szezonban, a bajnoki góljaihoz hozzászámolhatunk még kettőt a holland kupából (és van öt asszisztja is, négy bajnoki, egy kupa). 

Schøne most májusban lesz 26 éves, a következő szezonra már aláírt az Ajaxhoz. Szóval, rá lehetne számítani akár, ha éppen nem a szintén ajaxos Eriksen helyén játszana. Lehet, hogy a holland klub éppen a helyére szerződtette, bár Eriksen a bajnoki cím ünneplésekor azt mondta, hogy marad. Aztán persze volt már úgy, hogy mégis másképpen lett. Eriksen amúgy sérült, de egyelőre nincs hír arról, hogy veszélyben lenne az Eb-szereplése. 

És megér egy mondatot a Feroer-szigeteki Christian Holst, aki a Silkeborgban szerzett 10 gólt a bajnokságban, egyet a kupában és kiosztott még hat gólpasszt is. 10 bajnoki gólnál és egy kupatalálatnál jár a 21 éves, 199 centi magas Christoffersen is a Brøndbyből. A veterán, 35 éves Berg pedig a dán bajnokság eddigi gólpasszkirálya, 10-szer készítette elő a csapata gólját, egyszer még a kupában is, és rúgott még hét gólt is az Aarhusban. 

Dán gólvadászok az idényben:

13 gólosok:

Helenius (Aalborg): 12 bajnoki + 1 kupagól

Schøne (NEC): 11 bajnoki + 2 kupagól

Søren Larsen (Aarhus): 8 bajnoki + 5 kupagól

11 gólosok:

Holst (Silkeborg): 10 bajnoki + 1 kupagól

Simon Christoffersen (Brøndby): 10 bajnoki + 1 kupagól

10 gólosok:

Peter Graulund (Aarhus): 9 bajnoki + 1 kupagól

és még két légiós:

Bendtner: 8 bajnoki gól

Eriksen: 7 bajnoki + 1 BL-gól

Kanadai táblázat:

Eriksen: 8 gól + 20 assziszt = 28 pont

Helenius: 13 gól + 7 assziszt = 20 pont

Schøne: 13 gól + 5 assziszt = 18 pont

Søren Berg: 7 gól + 11 assziszt = 18 pont

Søren Larsen: 13 gól + 4 assziszt = 17 pont

Christian Holst: 11 gól + 6 assziszt = 17 pont

Újra védett a jó Thomas, vasárnap a Queen's Park Rangers ellen. Bajnokin ezelőtt február 11-én kocogott a kapuba, akkor a Fulham 2-1-re verte idegenben a Stoke-ot. Sajnos most vasárnap is kikaptak a QPR-től, megint csak idegenben. A gólról nem tehetett.

QPR 1-0 Stoke City - Cisse Goal - 6.5... by bwin888

Sørensennek sajnos sok sikerélményben nem volt része mostanában, a februári bajnokit követően az Európa-ligában védett a Valencia ellen (0-1 idegenben, még február 23-án, talán lehetett volna határozottabb a kapott gólnál, de volt egy nagy bravúrja).

Valencia v Stoke City by lucyluce44

Márciusban összesen egyszer védett, 18-án, az FA-kupában, a Liverpool ellen (1-2, kell-e mondani, hogy idegenben). Gyönyörű gólokat kapott.

Liverpool VS Stoke City 2-1 Highlights. by WinningFT

Áprilisban tétmeccsen nem jutott szóhoz. Ha valamire, izomfáradtságra nem panaszkodhat majd, bár a sorozatterhelés szokatlan lesz neki.

Sørensen a 37 bajnokiból 15-ön védett, ezeken 20 gólt kapott. Az Európa-ligában hétszer, az FA-kupában egyszer, a Ligakupában kétszer védett.

Mármint hogy ennyi jelző, becenév, akármi hamarabb eszembe jutna Daniel Aggerről, a kétségkívül nem alacsony, ám kifejezetten nem drabális megjelenésű dán középhátvédről. Hamarabb - mint az, hogy "torony".

Na, ezért nem lehetnék soha a Képes Sport elnevezésű hetilap újságírója; a lapnál bizonyára épp ilyen meredeken találó metaforák megalkotóira van igény. Ironizálás helyett azonban maradjunk csak a sima örömnél: a vezető (egyetlen) sportnapilaphoz kötődő színes magazin legutóbbi számában kiemelt helyet kapott az EB-re készülő északi válogatott.

Aki ismeri a dán focit, annak nem sok újat mond a gazdagon illusztrált cikk, aki kevésbé, annak talán segít legalább felidézni a piros-fehérek focitörténetének, illetve -jelenének főbb alakjait, eseményeit. Emiatt döntöttünk úgy, hogy (copyright ide, de az olvasók tájékoztatása oda!), beszkenneljük az ominózus összeállítást, hadd lássa az is, aki amúgy lemaradt volna róla.
(a lenti fotóra jobb-klikk, a menüben kép megjelenítése)

A lapban egyébként a poszterek (kábé A3-as méretű, kétoldalas, kivehető, befűzött-kettéhajtott) sorában is megtalálható Dánia. Milyen az élet! Két legkedvencebb csapatom egyaránt ott van a nagyobb méretű képeken megörökített csapatok és játékosok között, pont ebben az egy számban! És szerencsére - nem egy lapnak a két oldalán...
Ellenkezőleg: egymással szemben, tehát egyszerre tudom nézni a Danish Dynamit és a Borussia Dortmund aktuális tizenegyének felét-felét.

Kedvcsinálóként a szöveghez: szerepel benne Bendtner (a "vagány"), Sörensen (a "százados"), Poulsen (a "rosszfiú"), Rommedahl (a "gyorsvonat"), Agger (a "pajzs"; tobzódnak a dekoratív jelzőt), Eriksen (a "csibész"), továbbá Brian Laudrup, Möller Nielsen, Henrik Larsen, Arnesen, Tomasson, Morten Olsen.

(letölthető az oldalkép teljes - olvasható - méretben)

Egy gyors kör, hogy is állnak az Eb-keretbe várhatóan bekerülő játékosok a szezon vége felé. Rossz hír, hogy Sørensen kikopott a Sunderland kapujából, Lindegaard sem véd Manchesterben, Andersen legalább rendszeresen pályára lép Franciaországban, de sok gólt kap. Hátul, középen rendben vagyunk, elöl pedig Bendtner az egyetlen épkézláb csatárunk továbbra is, nem is volt könnyű bárkit kiválasztani mellé. A dán bajnokságban három légiós vezeti a góllövőlistát, a tízgólos Helenius a negyedik. Húszéves, eddig csak a korosztályos válogatottakban játszott, ha bekerülne a keretbe, majd írunk róla bővebben. 

KAPUSOK

 VÉDŐK

KÖZÉPPÁLYÁSOK

CSATÁROK

Kezdjük a rossz hírrel, újra megsérült az Ajax mindössze húszéves dán balhátvédje, Nicolai Boilesen. Hosszú kihagyás után februárban, éppen a születésnapján tért vissza a Manchester ellen, és miután a válogatottban lukas poszt az övé, könnyen az Eb-n találhatta volna magát. Talán legközelebb, ha térde is úgy akarja.

A dán vonal addig is erősödik az Ajaxban, a hollandok hároméves szerződést kötöttek a válogatott, Lasse Schönével, aki az idényben tíz gólt lőtt a NEC-ben. Így már négy dán játszhat az Amszterdamban, már persze ha Eriksen marad, akinek a távozása folyamatosan napirenden van. Rajta kívül a frissen sérült Boilesen és az új dán csodagyerek, Viktor Fishcer van még a piros-fehéreknél. Eriksenért és Fischerét párban állítólag 23 millió fontot ajánlott Alex Ferguson. 

A Roma pedig további egy évvel meghosszabbítaná Kjaer kölcsönszerződését a Wolfsburggal. A védő úgy általában jól érzi magát a Romában, bár most egy sima négyest kaptak a Juventustól. 

Egy igazán rossz hír, bekeményít a dán szövetség az Európa-bajnokságon, és megtiltja a kiutazó játékosoknak, hogy használják a közösségi médiát, így ugrik a Facebook és a Twitter, pedig az utóbbit elég sokan használják, így a Roma veresége miatt elnézést kérő Kjær, a magáról félmeztelen fotókat posztoló Bendtner, az Amerikai pitét dicsérő Eriksen vagy a családi nyaralás elég unalmas képeit kirakó Sorensen. Borzalmas lesz ezek helyett a dán szövetség hivatalos közleményeit olvasgatni. 

 Nemcsak a csapatok, a szurkolók is Ukrajna helyett inkább Lengyelországban vernek tábort. A dán szurkolók bázisa Krakkóban lesz, ami egyáltalán nincs messze. 

 Azért így is a múlt hónap asszisztja volt. (Brondby vs. Lyngby)

Ok, csak egy reklám, de vicces.

Elkezdték a tavaszt a dán Superligában, rögtön volt a meccsek között egy botrányos, az Aalborg-København, természetesen ezzel kezdjük.

Az Aalborg kezdőcsapatában csak az amerikai Rolfe volt légiós, de helyette is dán jött be a 85. percben (a meccsre nevezett keretben mindössze két légiós volt). A bíró a második félidő közepén megszakította a meccset, az öltözőbe parancsolva a csapatokat, mert túlfüstölték a szurkolók a stadiont pirotechnikai cuccokkal, aztán végül folytatták, egy kontrából a 94. percben a vendégek megszerezték a vezetést. A hazaiak még támadtak, amikor egy szurkoló berohant a pályára, egy ősz biztonsági őr kocogott után egy ideig, aztán feladva az üldözést egyszerűbb elesett egy láthatatlan valamiben. A fiatal randalírozót az Aalborg csapatkapitánya, Augustinussen egyszerűen elkapta és átadta a rendfenntartóknak. A meccset nagyon sokáig vezette a bíró, ezt kihasználva a 98. percben egyenlítettek a hazaiak, az U-21-es válogatott Helenius szerezte a gólt, akinek már a rendes játékidőben is volt egy parádés lövése. 

http://tv2sport.dk/tv-fyrvaerkeri-baneloeber-og-drama-i-aalborg

A döntetlennel maradt az élen, négy ponttal vezet a szintén idegeben 1-1-es döntetlent játszó Nordsjælland előtt (AGF-Nordsjælland, gól: Jóhannsson, illetve Lorentzen). Harmadik a Horsens, 2-1-re verték otthon a lassan teljesen reménytelen helyzetben lévő, várhatóan csont nélkül kieső Køgét (gól: Retov, Spelmann, illetve Madsen). A Lyngby ellen otthon bukó, nigériai támadósort alkalmazó - hatan vannak a keretben, négyen kedztek is) Midtjylland két helyet is visszacsúszott, ötödikek. A Lyngbyben egyetlen légiós játszott, a koszovói Fetai hatvan percig, a kispadon csupa dán ült. Szintén csak egy amerikai védő kocogott ki a csupa dán között a valaha szebb napokat látott Brøndbyben, a válogatott Krohn-Dehli góljával nyertek a SønderjyskE ellen, ezzel kilencedik helyre mentek fel. Klasszikus középházi rangadót játszott az OB a Silkeborggal, szórakoztató 2-2 lett a vége, a forduló patriótái a silkeborgiak, a kezdőben csak dán játékos volt. 

A góllövőlistát az ősszel a Horsensben játszó, tavaszra Kínába szerződött brazil Macena vezeti 11 találattal, hamarosan előzni fogja őt a most is betaláló, tízgólos N'Doye a Københavnból, a listavezetőnél játszik a szintén tízgólos brazil, most lecserélt Santin. Nyolcgól a nigériai Utaka az OB-ból. És csak az ötödik helyen van az első dán, Larsen a Lyngbyből, 7 góllal. 

A tényekre szorítkoznék, mert a meccset egyáltalán nem láttam, otthon vertek meg minket az oroszok 2-0-ra, rúgtak egyet a negyedik percben, egyet meg a 45-ben, ami csak azért rossz hír igazán, mert a barátságos meccseket igazán komolytalanná tevő sűrű cserélgetések csak ez után kezdődtek, az alapcsapatunkat intéztek el az oroszok (csak Agger hiányzott a védelem közepéből, sérülés miatt, Bjelland helyettesítette).

Így álltunk fel: Sørensen - L. Jacobsen, Bjelland, Kjær, S. Poulsen (Silberbauer, 70.) - Zimling (Ch. Poulsen, 76.), Kvist - Rommedahl (Schøne, 46.), Eriksen (J. Polusen, 67.), Krohn-Dehli (Mikkelsen, 46.) - Bendtner (Junker, 63.)

A második gólnál nem tudom hogy Sørensen mire vetődött, háromszor néztem meg, szerintem nem pattant meg Arsavin lövése, de az igaz, hogy szinte semmit sem láthatott belőle. Azért gratulálunk a 100. válogatottságához. A most 35 éves kapus 1999-ben védte először a dánok kapuját, 19 percig, amikor Schmeichel sérülése miatt ugrott be. Ő a második dán kapus, aki elérte a 100 válogatottságot (természetesen Schmeichel előzi, 129-ig jutott), és mindössze nyolc dán ünnepelhetett ennyi fellépést dán mezben (Rommedahl például 114-nél jár). 

Az Eb-ig játszunk még a brazilokkal és az ausztrálokkal, az eredmény ott is teljesen mindegy. 

Elindítjuk új rovatunkat, a hétvégi összefoglalót, a teljesség igénye nélkül.

Daniel Agger kihagyja az orosz elleni barátságos válogatott meccset, mert valószínűleg eltörte a bordáját a Cardiff elleni Ligakupa-döntőn (gratulálunk a kupához). Olsen a helyére Jores Okorét hívta be.

Eriksen az egyik legkurrensebb dán most, nem telhetett el úgy a mostani hétvége sem, hogy ne jelent volna meg, hogy viszi a Manchester, ő továbbra is Spanyolországba menne inkább, leginkább a Barcelonába (15 évesen egyébként egy hetet edzett már a katalánoknál, de végül nem fizettek ki érte kétmillió eurót). Addig is teszi a dolgát Amszterdamban, két gólpasszt adott a hétvégén.

Excelsior - Ajax 1:4 by FootballKing1992

Lehet, hogy a Sunderlandben kölcsönben játszó Bendtner nem tér vissza az Arsenalhoz.

És a végén egy gól, amihez csak annyi köze van a dán focinak, hogy a Koppenhága kapta, de érdemes megnézni.

Azért az nem rossz, hogy két húszéves dán is játszott az Ajaxban a Manchester ellen, ráadásul mindkettő felkeltette már az angolok figyelmét. Eriksen nyilván az ismertebb. Az ő esetében nyílt titok, hogy a Manchester kerülgeti, bár edzője, Frank de Boer szerint ennek ellenére marad még öt évet az Ajaxban. Abban tényleg nem vagyok biztos, hogy a mai játékával lenyűgözte Fergusont, az első gól előtt ő hibázott, bár azért benne legalább mocorgott valami. A másik ifjú dán Nicolao Boilesen, ma ünnepli a 20. születésnapját. Sérülés miatt szeptember óta most játszott először, balhátvéd, ami hiányposzt a válogatottban, egyszer már kipróbálta Olsen, de a nyári Eb-hez még fiatal. Természetesen sokszoros korosztályos válogatott, az év dán tehetségének választották tavaly év végén. Ő amúgy már edzett is Manchesterben, de végül az Ajaxot választotta. A hosszú kihagyás után most csereként állt be a 63. percben.

Nicklas barátunk ezúttal a jogosítványát sirathatja, 112 km/óra helyett 166 km/órával ment. De legalább nem verekedett.

Az idei esztendő bizony nehéznek ígérkezik kedvenceink számára, annál is inkább, mert a júniusi EB-n három olyan együttessel kell megküzdenünk, akik már sok mindent letettek az asztalra, no, persze, ahhoz képest, hogy Dániában válogatott szinten a profizmus 1971-ben ütötte fel a fejét, nos, ha így nézzük, akkor bizony csak laudációval illethetjük az Olsen-banda tagjait, és természetesen magát Mortent is. Hisszük vagy sem, ennek a kis országnak a válogatottja immáron a nyolcadik Európa-bajnokágára készül, és négy alkalommal vettek részt világbajnokságokon (1986, 1998, 2002, 2010). A selejtezők során, mindenki számára ismeretes, hogy Portugáliával és Norvégiával küzdöttünk az első helyért, természetesen a végén a dolgok a helyükre kerültek és mi végeztünk az élen. Kerek a labda, de azért annyira nem, hogy ne Dánia uralta volna a csoportot...De miben rejlett a siker kulcsa? Szerény 28 éves dán szurkolói múltamra visszatekintve - 1984-ben kezdtem a "szakmát" - (doktorit azért ebből nem írok, nehogy SP lemásolja...) az a véleményem, hogy a döntő löket onnan adódott, hogy Koppenhágában, a Parkenben egyenletes, kiszámítható és nem utolsósorban eredményes játékot produkáltunk mind a négy alkalommal, csupán egyetlen egyszer zörgött Thomas Sörensen hálója, Cristiano Ronaldo szabadrúgás góljánál, de akkor már vezettünk 2-0-ra a luzitánok ellen, tehát nem osztott, nem szorzott. Mindösszesen három játékos volt, aki mind a nyolc selejtezőn pályára lépett: Lars Jacobsen, Christian Eriksen és a jó "öreg" Dennis Rommedahl. Utóbbi a "házi" gólkirályi címet is kiérdemelte a selejtezők során Nicklas Bendtnerrel egyetemben, mindketten 3-3 gólt rámoltak az ellenfelek kapujába. Az Európa-bajnokságokon összesen 25 mérkőzést játszottunk, ebből hetet hoztunk, hatot döntetlenre végeztünk, és 12 alkalommal hagytuk el vereséggel a pályát. 27 gólt rúgtunk és 38-at kaptunk. Látható, hogy a mérlegünk nem pozitív, de júniusban még javíthatunk rajta!...A tavasz folyamán eddig két felkészülési mérkőzést kötött le a szövetség, az első február 29-én Oroszország ellen, a másik június 2-án Ausztrália ellen lesz, mindkettő a Parkenben.

Mint megírtuk, a szövetségén Eriksen lett a tavalyi év legjobbja, a játékosok viszont William Kvistet választották 2011 dán játékosának. Kvist ezzel duplázott, tavaly is rá szavazott a legtöbb kolléga, akkor még az F.C. Københavnban játszott, tavaly nyáron igazolt át a Stuttgarthoz. 

Újra előállították a drága jó Nicklast, ami igazán nem jó hír, mivel lényegében ő az egyetlen valamirevaló csatárunk. Verekedés miatt vitték el a rendőrök Newcastle-ben, egy szálloda elől hajnalban, aztán elengedték óvadék nélkül, de ezzel az ügy nem zárult le. Bendtnernek rövid időn belül ez a harmadik ügye, előbb az derült ki, hogy leitta magát a svédek elleni győztes meccs után, amit akkor egy kézlegyintéssel el lehetett intézni, de aztán rongálás miatt állították elő december közepén. Pedig úgy tűnt, hogy jól járt azzal, hogy kölcsönbe ment a Sunderlandhez az Arsenaltól, nemcsak a válogatottban, a klubjában is kezdett magára találni. Ha ennyire ostoba marad, nézhetünk új csatár után. Nade az meg nem nagyon van.

Az Ajaxban játszó Christian Eriksen érdemelte ki a dán futballszövetség díját, nem vitatjuk a döntést, valóban nem volt nála jobb, bár neki sem volt azért feledhetetlen idénye. Megnyerte az Ajaxszal a holland bajnokságot, 19 évesen alapember a csapatban, a válogatottból is kihagyhatatlan. Persze, ha végignézzük az eddigi győztesek listáját, akkor kiszakadhat egy mély sóhaj, hogy micsoda játékosok voltak, és hát hozzájuk képest Eriksen. Ami azért nem kifejezetten korrekt a fiatal játékossal szemben, nála azért várhatóan nem egy holland bajnoki cím jelenti majd a csúcsot, hamarosan várhatóan még komolyabb csapatba kerül, megnyeri még ezt a választást legalább háromszor.

Eriksen 1992-ben született, igen, annak az Európa-bajnokságnak az évében. Akkor egyébként Brian Laudrup lett az év legjobbja (összesen négyszer kapta meg a díjat, ezzel csúcstartó, Schmeichel megállt háromnál).

Mármint Albániának. Persze, nem most, hanem 1993-ban. Merthogy akkor, Európa-bajnokként, sikertelenül szerepelt az aktuális selejtezősorozaton a dán válogatott, merthogy máig emlékezetes módon lemaradt a csoport kijutást érő első helyéről. Akinek nem rémlene, is kitalálná, kit előzött - természetesen Spanyolország.

Valami olyasmi van előttem halványan erről az esetről, hogy a korabeli sportújság (vagy valaki más; tévé, stb.) mintegy le is játszotta az ominózus momentumokat, kvázi párhuzamosa naplószerűen: ekkor és ekkor, ahogy épp szállt Laudrup távoli bombája a Zubizarreta kapuja felé, majdnem vébészereplők voltak a dánok, miközben valahol egy másik pályán így és így alakult az eredmény, pár másodperccel később, amikor a lövés a kapufán csattant (vagy mellésuhant?), akkor meg már nem - egyébként végleg nem, ugyebár.

De nem erről akarunk mesélni, sőt, valójában semmiről sem, csak adódott az alkalom, hogy az előbbieket kicsit felidézzük. Az elsődleges apropót a posztra az NSO néhány nappal ezelőtti cikke kínálta, amely a "Hova lett..." sorozatban jelent meg, és most Brian Laudrup pályáját vette, ahogy mondani szokás, górcső alá. (Ki látott már górcsövet mindazok közül, akik ezt a kifejezést írásban használja, használjuk?!)

Utaltunk már, hogy a közeli múltban futballkarrierjüket elhagyó egykori neves játékosok "hollétét" kutató széria foglalkozott már Schmeichellel és Elkjaer-Larsennel is, viszont számomra csak a mostani epizód révén vált világossá, mit keresett az akkori bejegyzésünkben egy illusztrációs fotón nevezett három néhai klasszis. Hát azért ülnek ott, láthatóan stúdiókörülmények között, merthogy a kis-Laudruppal együtt trióban vezetnek műsort egy tévében. Így már tiszta.

Oké, de térjünk vissza oda, hogy jött képbe 1993 és Albánia. Nos, a fenti nyúlfarknyi kis ajánlott olvasnivaló mellé azt kínáljuk a Dinamitok híveinek, hogy megmutatjuk, milyen képeket szkenneltünk be a napokban legendás régiújság-gyűjteményünkből.

Volt már róla szó talán, hogy a pre-internet korszakban nem volt az egyszeri focirajongó úgy körbevéve vizuális ingerekkel, mint manapság, részben a világháló médiája, részben a színes magazinok révén. A nyolcvanas, de még a kilencvenes évek első felében ha az ember valamilyen kedvencének fotójával találkozott a sajtóban, nem habozott kivágni azt; legyen valami kézzelfogható imádnivaló. Így esett, hogy a citált gyűjtemény dossziéiból is, a fontos cikkek, írásos emlékek mellett, jónéhány apró képecske is kihullik, ha megrázzuk; zömmel ráadásul fekete-fehér képek. És kik vannak rajtuk? Természetesen a legfőbb imádottak, a most felidézendő 1993-as év időszakában a (világlegjobbja) Barcelonát erősítő Michael Laudruppal az élen, ő értelemszerűen főleg gránátvörös-kékben látható. Mai szemmel nézve majdnem értékelhetetlen színvonalú fotók ezek, napilapos papírra nyomott és közel húsz éven át fakult pici fényképek. Egy montázs erejéig sorakozzon itt belőle, amit beszkenneltem.

(rákattintva nagy méret)

És egy ugyancsak pici cikkentyű volt még ott, amely nem érne meg önálló posztot múltidéző sorozatunkban; ezért itt kell elsütnöm. Az ominózus selejtezősorozat egyik legkellemesebb állomását dokumentálja, az albán-verést Koppenhágában, 40 ezer néző előtt, ahol bizonyos J. Jensen és P. Möller szerzett gólokat, valamint Pingel kettőt, akire bevallom, így most hirtelenjében nem is igen emlékszem a neve alapján... Marc Rieperre annál inkább (az NS rosszul betűzi a nevét), aki szerintem a poszt-1992-es éra legbiztatóbb középhátvédje volt sokáig, és fogalmam sincs, hogyan s miért tűnt el olyan gyorsan a nemzetközi focinyilvánosság elől; elolvasnék egy "Hova tűnt..." cikket róla, de kicsit az esélye.

Végül a cikk illusztrálásaként videógyűjteményemben pedig felleltem a mérkőzés magyar tévés összefoglalóját is, íme:

Egy kétszer négy centis arcképről kell ma mesélnem.
Elveszett, pedig idestova negyedszázada hordom magammal, őrizgetem babusgatom, és jó sztorik is kötődnek hozzá.

A blogunkban már citált 1988-as Csillagok csatája című kiadvány ("A labdarúgó EB műsorfüzete", kiadta az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat) volt kiskoromban az első olyan magazinok egyike, amit ifjú focirajongóként megvettem, és el is tettem későbbre. Már akkor a dánok érdekeltek benne a legjobban. A címlapon a korabeli sztárok portréi sorakoztak. Belül meg az egyenként kábé tenyérnyi csapatfotók. Az internet előtti korszak nem ismerte a mai képdömpinget, az akkori tiniknek létszükséglet volt, hogy ha valami rajongott "izét" találtak egy-egy színes újságban, azt kivágják és az íróasztal fölé a falra ragasszák. Így tettem én is, többek között az említett címlapból kiollózott Elkjaer-Larsennel. Illetve a nagyobb fotók a tapétára kerültek, a picike porté pedig az irattárcámba/pénztárcámba.

(a szétszabdalt címlaprészlet mögött az első belső oldal látható - a képre kattintva nagyobb méretben)

Ezekben a holmikban vándorolt a következő évek során, egyikből a másikba, hogy mindig nálam legyen, mint afféle áldáshozó szentkép vagy mobil házioltár. Velem járta, nem mintha direkt így rendeztem volna, csak mint mondom, folyton kéznél volt, szóval eljött Dániába is, ahova a kilencvenes évek elején egy szűk baráti társasággal jutottam el, "világkörüli" (terv szerint Nyugat-Európát körbejáró) utunkon. Hamburgtól Koppenhágáig elvileg csak elrobogtunk volna az autópályán, ott egy Legoland-látogatás, majd hajtás tovább nyugat felé - de az élet máshogy hozta.

Könnyen felforró hűtőjű 120-as Skodánkkal (ez megvan az olvasónak?) karamboloztunk még Dél-Dániában valahol, és a kisebb kórházi vizsgálat, majd a biztosító tényfeltárásának kivárása végett három vagy négy napra Haderslev - remélem, jól írom a nevet - városkájában kötöttünk ki. Senkinek nem lett igazi baja, így ez pár nap gondtalan nyaralást jelentett, olyan kellemes, családias környezetben, ahova magunk ötletéből nem keveredtünk volna el soha. Plusz a hotel és a kaja ingyen volt a biztosító jóvoltából. (Igaz, amikor véget ért a vizsgálat, a tropára ment kocsi híján csak egyet tehettünk: irány haza vonattal, feladva a további útitervet.) Én, persze, boldog voltam, mert Dániában tölthettem legalább ennyi időt. Nagyon jó volt, nagyon tetszett minden, még egy Bang & Olufsen mintaboltot is találtam ebben a kisvárosban, amely márkáról (high tech hifi design) addig csak külföldi luxusmagazinokban olvashattam...

És hogy végre témámra térjek, egy alkalommal a tárcában épp kéznél lévő Larsen-fotót is előkaptam, hogy a szálloda személyzetének megmutatva próbáljak jó pontokat szerezni magamnak. Így is lett, a recepciós hölgy olyan kedves volt, hogy kérésemre még egy dán napilap sporthírét is lefordította nekem angolra - nekem, aki nem beszélek angolul; el lehet képzelni -, hogy megtudhassam, az előző napi Forma 1-es futamon Senna győzött-e vagy sem.

Idén nyáron a pénztárcám lopás áldozata lett. Nem önmagában, mert az egész családunkat kirabolták, igen szerencsétlen és megrázó körülmények között, és a legkisebb elvitt tétel volt a kézitáskámból eltűnt készpénz. Így inkább sirattam mindazt, ami a tárcában maradt még: ugyancsak gyerekkorom óta őrzött Star Wars-képek (kettő, egyaránt a Hoth-rendszeri csatáról!, brühühü), és effélék. Meg Preben. Vigasztalhatatlan voltam, azóta is.

Több mint tíz évvel az előbb elmeséltek után egyébként még egy alkalom kínálkozott, hogy a fotóval villogjak. Mikor a miskolc Cinefest filmfesztivál nemzetközi zsűrijének elnökével kellett interjút készítenem, angolul tolmácsolt valaki közöttünk, de én tudtam, hogy dán az illető. Amikor végeztünk a hivatalos résszel, nem álltam meg, hogy rá ne kérdeztessek, szereti-e a focit. Mikor láttam, hogy bólint, elkezdtem neki a neveket sorolni: Elkjaer-Larsen, Laudrup, Povlsen... Élénk vigyor volt a válasz. Onnantól még pár percen át el tudtunk úgy kettesben beszélgetni, hogy igazából egyikünk se értette a másik nyelvét. Nem esküdnék meg, de valószínűleg (ha épp nálam volt), az inkriminált fotó is előkerült.

De vissza a mába. Mint mondtam, az elmúlt négy hónap azzal telt - na jó, mással is -, hogy búsongtam, lassan ködbe vész mind A Birodalom...-jelenetek, mind a focis kép emléke. Haj-jaj, szegény én, szegény én.

De ennyire szomorú végkicsengésű történettel nem is fájdítanám a nyájas olvasó szívét.

A záró bekezdés tehát arról szól, ami a legutóbbi napokban esett meg. És ami jelen poszt igazi apropóját adta. A társadalombiztosítás számára kellett valami régi iratot (egyetemi tanulmányaimat igazoló indexet) bevinnem. Csak remélni tudtam, hogy rálelek valahol. Talán a sarokban álló polc alatt, ahova az aktualitásukat vesztett papírokat szoktam bedugdosni? Az egyre magasodó pakliban nincs. De nini, alatta még látszik egy hatalmas papírdoboz. Nézzük csak. Gimnáziumi, sőt, általános iskolai osztályfotók! Gyerekkori dokumentumok (DVTK-s birkozó tagkönyv 9 éves koromból! Úttörő túrázó igazolás!) És az index! Valamint... hoppá, mi ez, ami kihullik a nagyobb papírdarabok közül...?
Csak nem?! Megmenekültünk!

(a valódinak a sokszoros méretében)

A középhátvéd és a középcsatár talált be: ez elvileg jó jel egy csapat alakulását, formáját, képességeit illetően.

Arra utalok, hogy Agger és Bendtner volt a két gólszerző kedden, amikor Dánia felkészülési meccsen 2-1-re verte Finnországot. Szépséghiba a szomszédok közötti sikeres ütközet tekintetében, hogy a szerény különbségű diadal otthon aratta csapatunk, és 0-1-es félidő után csak a második játékrészben sikerült fordítani. (Igaz, utóbbi pozitívumként is felfogható.)

Kedvenceink, mint ismeretes, Ukrajnára és Lengyelországra készülnek, és hamarosan lesz okuk előre gondolkodni, hiszen december 2-án tartják (a kijevi Művészetek Palotájában) az Euro2012 csoportbeosztásának sorsolását. A dánok, ugyebár, a selejtezőből az első helyezettek között kerültek a 16-os döntőbe, mégis csak a negyedik "kalapban" kaptak sorszámot. Ez alapján ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy például Franciaországgal nem sorsolnak össze, noha velük szemben két korábbi világversenyről is (1992, 2002) vannak jó emlékeink... Az nem baj, hogy a cseheket tutira elkerüljük, de ami Fortunát illeti, szintén örülnék, ha az első kalapból nem a spanyolok jutnának nekünk...

A dán-finnről jelen pillanatban még nem találok videóösszefoglalót a neten, de itt például állítólag hamarosan lesz.

Találtam viszont két nekünk való cikket a közelmúltban a hazai sportnapilapban, pontosabban az NSO internetes honlapján. A weboldal "Hova lett..." (utalva Damon Hillre) cím-sorozattal közül időről időre cikkeket úgymond eltűnt labdarúgókról: olyanokról, akik a közeli múltban (utóbbi két-három évtized) igen jó nevet szereztek, gyakran szerepelte a sajtóban, ám pályafutásuk - esetleg váratlan - lezárultával már jóideje nem hall róluk a széles közvélemény. Értelemszerűen ebbe a képbe kiválóan beleillik a két piros.fehér fenomén: Preben Elkjaer-Larsen, illetve Peter Schmeichel. Nos, mindkettejükről volt már portré a szériában: itt és itt olvashatók.

Tudja a fene - lehetne az első reakció, mert hát abszolút nem ismerős a név. Másodszorra sem. Maximum annak, aki annak idején olvasta a róla szóló cikket. (Vagy egyéb módon merült el a dán labdarúgás történelmének szervezeti kérdéseket taglaló fejezeteiben.)

Jelen sorok írója az első csoportba tartozik: az előző naplóbejegyzésben megénekelt személyes újsággyűjtemény egyik 1986-os példányában található az "A dánok megtalálták a maguk útját" című kis esszé, amelyben a fenti név is szerepel. Nevezett úriember, mint kiderül, hazája szövegségének kincstárnokaként dolgozott a hetvenes-nyolcvanas években (plusz FIFA vb-tag). Hogy tehát mit köszönhetünk neki, kiderül a beszkennelt és az alábbi tárhelyre feltöltött írásból, amely a korabeli Labdarúgás című hetilapnak az 1986-os futball-világbajnoksággal foglalkozó számában jelent meg, sajnos, nem tudom, kinek a tollából.

(eredeti képaláírás: Sören Lerby, a Bayern München középpályása sokak véleménye szerint a vébé eddigi legjobbja) - a hivatkozott újságcikk első fele erre a képre, a másik fele az alanti képre kattintva látható

Nagyjából arról szól, hogy az északi országban mindössze 1970 környékén merült fel egyáltalán, hogy bajnokságukban lehetne szó - legalább - valamiféle fél-profizmusról, továbbá a teljes profiság érdekében külföldre szerződő játékosokat ne tiltsák el automatikusan a válogatottságtól, és végül jó volna odafigyelni, a nemzeti tizenegy élén széles látókörű, tapasztalt (mondjuk, külföldi) szakember álljon. Alig egy évtized múltán a célkitűzések nem csak általánosan elfogadottá, a szükséges változtatások pedig valóra váltak, de az eredmények is látványosan érkeztek sorra. Lásd 1984-es Európa-bajnokság, azaz a Sepp Piontek-éra első kiemelkedő hullámhegye.

A második, ugyebár, a két évvel későbbi vébé - lett, avagy lehetett volna; nézőpont kérdése. Bravúros statisztikájú továbbjutás a csoportból - minden idők egyik legnagyobb leégése a nyolcaddöntőben.

(eredeti képaláírás: A dán csillag, Michael Laudrup és a nyugatnémet Norbert Eder még a földön fekve is harcol egymással)

De lépjünk még vissza pár hónapot. Talán akik éltek akkor és néztek focit, emlékeznek: a világbajnokságot megelőzően, az itthoni (Magyarország) hurráhangulatban napvilágot látott a hír, miszerint valahol a nagyvilágban számítógépes elemzéssel - hű, ez akkoriban még olyan titokzatosan hangzott! - megpróbálták prognosztizálni a nagy torna várható eredményeit, és a komoly szakmai tartalommal elvégzett szimuláció nem mást hozott ki, mint hogy a magyarok lesznek az aranyérmesek!... Hja, hol van ez már - de nem is emiatt idézzük fel az esetet: hanem mert a másik döntősnek a komputer Dániát jósolta volna a cikkek szerint.

Nyilván a kvázi megelőlegezett bizalom az 1984-ben Franciaországban látott produkciónak volt köszönhető. Lakat T. Károly sportügyi publicista gúnyolódik is egy sort majd vébé idején írt szövegecskéinek egyikében (ígérjük, fenn lesz a szken hamarost) azokon, akik, úgymond, csak itt, Mexikóban ismerték fel, a piros-fehérekkel számolni kell, hát hiszen Laudrupot (az idősebbet, Michaelt) már évekkel korábban, 18 évesen leszerződtette például a Juventus, hogy mást ne mondjunk (azaz mondjon ő, LTK).

Legközelebbi alkalommal megmutatjuk blogunkban az 1986-os mezek Képes Sport-beli grafikáját. Nem csak a dánokét, de minden résztvevőjét, közte a szovjet meccs sokkjára váró, még felhőtlenül készülő magyarokét is. Akik egyébként már fenti cikk megjelenése idején "Hazaérkeztek. Szomorúan várják csomagjaikat (a ferihegyi reptéren leszállva). Az érdeklődők kérdéseire nem nagyon tudnak mit válaszolni. Ők sajnálják a legjobban. (...) S bár ezúttal hatalmas tömeg nem várta a játékosokat, de aki ott volt, tapsolt." Ám ez már nem a mi blogunk témája...

Újabb Eb közeleg (balhüvelykem bizsereg - tenné hozzá Macbeth, szintén dán drukker*), gondoltam, itt is belekezdek abba a kis projektbe, amibe már egy másik focis webnaplóban. Szépen beszkennelgetem régi sportújságokból álló gyűjteményem idevágó darabjait, hátha más is szívesen olvassa, emlékezik, nosztalgiázik velem.

Az első megcélzott korszak a már citált 1984; mint előző posztomból kiderült, számomra dán-ügyben minden alfája és origója. Valamint kiindulópontja. (Tenné hozzá a rendőrségi szóvivő az egykori kabaréjelenetben.)
Kicsit azért csalnom kell itt, mivel a 27 évvel ezelőtti kontinenstornát néztem ugyan a tévében, de kezdő futballrajongó kisgyerek révén újságokat akkor még nem tettem, nem tudtam eltenni relikviaként; két évvel később azonban már annál inkább. No persze, az 1986-os vébé a magyar válogatott közismert (és közismerten dugába dőlt) reményi folytán amúgy is boldog-boldogtalant, azaz öregek-fiatal egyaránt megmozgatott akkoriban, szóval nem csoda, hogy mi is, én is vettük-vettem és el is tettem az éppen elérhető szakirodalmat; vagyis Népsport és hetilapokat. Még pontosabban: az ezekből kitépett színes, illetve fekete-fehér oldalakat.

Az 1986-os sajtó az újabb nemzetközi megmérettetésen is fellépő Dánia esetében értelemszerűen főleg a megelőző franciaországi menetelésről írt, az újabb rendezvény várható sztárjaiként is az ott megismert klasszisokat, Eljaer-Larsent és társait emlegették.
Az első dokumentum, ami most a kezembe került, valójában még későbbi, a Csillagok csatája című alkalmi kiadványból (A labdarúgó Eb műsorfüzete) bukkant elő, tehát 1988-as. Épp csak említődik az írásban kedvencünk, Kaszás Gábor hazai futball szakember idézi fel benne-általa - mint a cikk korábbi bekezdéseiben más hazai trénerek az 1960 óta íródó Eb-történelem megelőző fejezeteit - az 1984-es eseményeket, természetesen Platiniékra koncentrálva. Ami minket különösen érdekel, az így szól:
Nem lehet kihagyni a dánokat sem, az Eb nagy és kellemes meglepetését. Nem takarékoskodik a jelzőkkel (mármint K.G. - a szerk.): profik, sokoldalúak, képzettek, képességeik nagyszerűek. Piontek kapitány pedig azt is bizonyította, hogy a játékosokkal pillanatok alatt szót érteni - nem lebecsülendő edzői erény.


A következő két oldal már a '88-as gárda várható esélyeiről, a kapcsolódó tudnivalókról szóló beharangozó összegzés. Persze, nem állom meg, hogy ide ne tegyem a beszkennelt anyagot:

(Halkan jegyzem meg, a kiadvány következő oldala történetesen Spanyolországgal foglalkozik, a véletlenszerűen választott fotóillusztráció pedig Emilio Butraguenót ábrázolja...)

De tovább. Van még egy blokk, amiben szerepelünk**, az Európa-bajnokságok jegyzőkönyveinek sora, itt az 1984-re vonatkozó rész az alábbi:

Időközben nagyon hosszú, de legalábbis (szkennileg) sűrű lett ez a poszt, 1986 sajtókincse maradjon tehát a folytatásra, hamarosan. Zárásként az eddig citált füzetből még egy érdekesség, a "legszorgalmasabb Olsenről" és a gólvágó Larsenről:



* Híres mondása, ugyebár, a "Nevetve nézek a halál szemébe/Amíg Birnam fel nem jön a DÁNsinane-re". (Szabó Lőrinc ferdítése)
** természetesen más Eb-ken is jelen volt a válogatott, a selejtezőkön elindulva és játszva, de az 1964-es kíirás negyeddöntőjének és elődöntőjének jegyzőkönyvében is szerepel - a vége negyedik helyezés. Erről talán majd egy más alkalommal.