Strandfocista dinamitok

A dán válogatott az Eb-n, és én valami újba kezdek.

Úgy esett, hogy az 1984-es franciaországi kontinenstorna volt anno az első olyan nagy futballesemény, amely gyerekként igazán magával ragadott. Most pedig a szerda esti váratlan és bravúros győzelem, a kijutás feletti öröm indított arra, hogy eleget tegyek jelen webnapló gazdája-gazdái még tavaly nyári felhívásának és beálljak a posztolók közé.

Rég lelkesedtem ennyire régi kedvenceimért. Nem is tudom... a magyar válogatott jelene tökéletesen hidegen hagy, nem dőlök én már be az újra és újra felbukkanó, tiszavirágéletű hurráoptimizmusnak; ahhoz túl sokat láttam már az elmúlt negyedszázadban. Egyébként amikor legutoljára alappal lehetett a hazai fociért lelkesedni, akkor meg éppen a dán csoda kötött le. Azon a 27 évvel ezelőtti nyáron valamennyi időt, egy vagy két hetet, a fővárosban töltöttem, a keresztapáméknál. Új volt a helyzet, új volt a közeg, és mindenféle izgalmakkal teli. Kertvárosi családi ház, nap mint nap bábszínházi látogatások (nagybátyám ott színész), este meg meccsnézés a tévében.

Azidőtájt a labdarúgásból kisgyerekként annyit tudtam, hogy a magyar futball a menetrendszerű csalódásokat jelenti - másoknak, a felnőtteknek -, lásd válogatott az 1978-as, majd 1982 világbajnoki kudarcai, vagy szülővárosom csapatának (DVTK) nyolcvanas évek eleji, a korábbi sikerkorszakot feledtető csúfos zuhanása a másodosztályba. Bundabotrány, "k... anyád" és Hököm színpad, futás a lóversenypályán és lötyögés a semmibe.

Ebbe a miliőbe érkeztek meg váratlanul Elkjaer-Larsen és társai. Egyszerűen csak megmutatták, amit rajtam kívül már addig is sokan tudtak: hogy a labdarúgás csodálatos tud lenni, magával ragadja az embert és nem engedi. Hogy meccset nézni több, mint azon kacarászni a kis lépcsőházi haverommal, hogy a diósgyőri bajnokin azt láttuk, az egyik kapuban Veréb, a másikban Kakas... (Vagy Szarka?, már nem emlékszem pontosan.) Arra is emlékszem 1984-ből,hogy világlátott keresztapám úgy mondta a későbbi aranyérmes középpályás nevét, hogy "Cigana", mert tudni vélte, franciául úgy kell ejteni. De engem nem ez izgatott: hanem hogy Lauritsen meg Jesper Olsen meg Lerby, meg a többiek. A hívükké váltam. Ami aztán, ismert módon, igazából (bár már két évvel később is valamennyire) 1992-ben hálálta meg magát.

Meg természetesen azóta mindig. Hol jobban, hol kevésbé. Szerda este például nagyon.
Portugália a nagy ellenfél a csoportban, amelyet "mindenki" szuperesélyesnek tart; valamiért egész szurkolói tömeg gondolja, hogy a "luzitánok" azok "Európa braziljai", ugye, és fennhangon hirdetik a portugál futball feljebbvalóságát. Nem akarnék senkit megsérteni, de szerény tapasztalataim nekem eddig még nemigen mutattak olyat, hogy "portugál foci". Vannak portugál csapatok, portugál játékosok, köztük európai sztárok, van portugál válogatott - de hogy "stílus"?!; nekem még nem tűnt fel. És hogy ha lenne ilyen mégis, akkor az rendkívül kreatív volna. Hát ezt se vettem észre. Pláne tegnap.

Dán futball: olyan hál'istennek igazoltan van, él és virul. A kreativitás és az összehangolt szisztematikusság megfelelő elegye. Mindig is az volt. A totális futball átlagosan és tömegében szerényebb képességű elemekre hangolt "light" verziója. Ami mégis működik, immár három évtizede, néha egész kiugró eredménnyel. Most például elég volt a csoportelsőséghez.

Pedig, esküszöm, ezen a szerdán én is csak azzal ültem le a stream elé - fenébe az uncsi tévébeli közvetítéssel! -, hogy kidrukkoljam a második helyet. Azt is csak annyira, hogy legyen még majd iksz hét tovább reménykedni. Megmondom őszintén, a vébé óta nem láttam, de nem is olvastam a Dán Dinamitokról nagyon. Kezdjük azzal, hogy aki elsőre most betalált, bizonyos Krohn-Dehli (lent) - mit mondjak, életemben nem hallottam a nevét! Vagy ott ügyeskedett elöl ez az Eriksen (balra fent): róla is csak menet közben néztem meg gyorsan a Wikipedián, hogy kiféle-miféle. Ajaxos, fiatal, és nagy tehetség. Biztos mondták is már rá, hogy az új Laudrup. Megjegyzem, a sok ajtó-ablak helyzet között, amit a kilencvennégy perc során kialakítottunk, ott volt az övé, amit pokolian kigurigázott-kicselezett akció végén tett mellé - ha bemegy, nem csak gól (mint a szakkommentátori klasszikus óta tudjuk), de a nagy elődők, Brian és Michael is elfogadták volna sajátjukként. Meg mi. De Bendtnerén kívül minden további próbálkozás kimaradt, ami, mint mondani szokták, majd még egyszer megbosszulhatja magát. De nem így esett C. Ronaldóék ellen, akik alig-alig tudtak veszélyt jelenteni Sörensen kapujára. Nem mondom, volt féltucatnyi, de talán tucatnyi léc mellett-fölött elsuhanó, vagy a kapus kezébe elhaló próbálkozás, csakhogy összességében az egész produkció nem ígérte még azt sem, hogy meg tudnák nehezíteni a magabiztos házigazdák dolgát. És ezen az sem változtatott, hogy a négyperces hosszabítás közepén "CR" csak bevágott egy bődületes szabadrúgást - és akkor azért egy picit az én szívem is megremegett, meg még iksz tízezer nézőé Koppenhágában...

De nem, nem, semmi veszély nem fenyegette itt győzelmet, az elsőséget, a kijutást. Dacára, hogy a másik oldalon a Real Madridból, a Manchesterből, a Chelsea-ből, a Portóból ismert kontinentális klasszisok szerepeltek, itt meg olyan tizenegy, amelyből az egyszeri sportbarát nagyjából Bendtnerről hallott, annak kapcsán, hogy az utóbbi években az Arsenal cserecsatára volt... szóval az nyert, akit mi/én szerettünk volna. Mit várhat mást, többet az ember a futballtól. Negyedszázad múltán meg különösen.
Többet - naná, majd 2012 nyarán.

Utólagos kiegészítés:
jelen szöveg első fogalmazványában még bőven foglalkoztam vele, aztán az újraírásnál odaveszett, csakhogy nem hagyhatom el mégsem Morten Olsen említését - hiszen ma ő a győztes kapitány, 1984 táján meg az engem magukba bolondító garnitúra egyik ásza volt, sőt, többek szerint a korszak első számú középhátvédje. Utóbbit nem én leszek, aki cáfolom.

Hát véreim, soha szebben nem végződhetett volna október 11-e, mint egy ilyen fantasztikus győzelemmel, melyet a luzitánok ellen arattunk az Úr 2011-ik esztendejének s október havának mai napján. Teljesen egyértelmű volt, hogy nincsen más választásunk, és nem azért, mert elkúrtuk volna a selejtezők elején, hanem mert csak hazai győzelemmel volt meg az egyenes ágon való kijutásunk esélye a jövő évi Eb-re. Számolgattam magam is, hogyha a svédek nem verik meg a hollandokat, mi meg nem kapunk ki Ronaldóéktól, akkor talán Dánia lehetett volna a legjobb második a kilenc csoportmásodik közül, de egye-fene, gondoltam, jobb, ha 90 perc alatt dűlőre visszük a dolgot, minek figyelni a svédeket, akik amúgy sem arról híresek, hogy nekünk, dánoknak segíteni szoktak...Nicola Rizzoli (eleve nem értettem az UEFA-t, hogy egy portugál érdekeltségű meccsre olasz bírót delegál...) kezdő sípszavára heves esőben és hideg szélben egymásnak estek a játékosok a Parken stadion gyönyörű gyepén. Kissé izgultam, hiszen Andreas Bjellandnak kellett a sérült Daniel Aggert helyettesítenie, ami nem ígérkezett egy leányálomnak. Számunkra nem is kezdődhetett volna szebben a mérkőzés: a negyedik percben már vezet(het)tünk (volna) 1-0-ra, ha Rizzoli mester megadta volna szabályos gólunkat. Történt ugyanis, hogy Silberbauer hozzáért a Rui Patrício által megfogni nem tudott labdához, az meg berepült a hálóba. A bíró meg szabadrúgást ítélt a portugáloknak jelezvén, hogy a dán volt szabálytalan a portugál kapussal szemben. Meg kell a szívnek szakadni...Mindegy, gyorsan mentünk tovább, hiszen nekünk a győzelem volt a lényeg, nem fölöslegesen veszekedni egy sültelen bíróval, uraltuk a mezőnyt, csapatban fociztunk, mindenkinek megvolt a feladata, azt pedig kiválóan látta el. Sok idő nem telt el és a 13. percben Michael Krohn-Dehli (képünkön örül, mint majom a farkának) a tizenhatos széléről becsavarta a labdát a portugál kapuba. 1-0 nekünk. A gól után is mi uraltuk a játékot, a portugálok egy-egy távoli lövéssel jelezték, hogy ők is jelen vannak a meccsen. C. Ronaldo és Raul Meireles volt legközelebb az egyenlítéshez, dán oldalon pedig Krohn-Dehli és Silberbauer növelhette volna az előnyt. Szünet után (pólót cseréltem, mert magam is leizzadtam) aztán ott folytatódott a játék, ahol az első félidőben abbamaradt. Uraltuk a pályát, hiába volt tele sztárokkal a portugál csapat, Morten Olsen bandájának taktikai, fizikai fölénye rányomta a bélyegét a meccsre. Aztán a jobb szélen elhúzott Dennis Rommedahl, a 33 éves "örökifjú", aki pont Bendtner (2. képen) lábára tette a labdát, innen neki már gyerekjáték volt Rui Patrício kapujába pöckölnie a lasztit. 2-0 Dániának. Ettől kezdve egyirányú lett a mérkőzés, először Eriksen, aztán Bendtner, majd Rommedahl és végül Jakob Poulsen hagyott ki életveszélyesnél életveszélyesebb gólhelyzeteket. Marha nagy szerencséje volt a portugáloknak, mert ha csak a fele megy be ezeknek a helyzeteknek, már akkor 4-0 nekünk...A luzitánok egyértelműen offenzív játékot szerettek volna játszani a Parkenben, jól mutatja ezt Cristiano Ronaldo, Nani, João Moutinho, Raúl Meireles és Hélder Postiga kezdőcsapatba való jelölése, de sajnos - számukra - ma este nagyot buktak, szerintem kissé lekezelték a dán válogatottat, talán azért is, mert tavaly októberben, Portóban 3-1-re győztek ellenünk Eb-selejtezőn. Cristiano Ronaldo a 92. percben lőtt egy becsületgólt a vendégeknek is, de ettől még Dánia nyerte a H csoportot, és ezáltal egyenes ágon, csoportelsőként jutott ki a 2012-es, lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-re. A végén (3. kép) nem román "hórát" jártak játékosaink, hanem összeölelkezve ünnepelték, hogy 2004 után újra részt veszünk egy Európa-bajnokságon. Meggyőződésem, hogy Dánia, amennyiben sérültjei nem lesznek, kifejezetten jó, szórakoztató mérkőzéseket produkál majd az Eb-n jövőre. Hogy hol és kik ellen? 2011. december 2-án, Kijevben sorsolják a csoportokat, helyszíneket, végleges menetrendet, ott minden eldől majd!...

Tegnap este Morten Olsen "csemetéi" igen meggyőző fölénnyel arattak győzelmet a nagy rivális (és nem mumus) Norvégia ellen (2-0). Szándékosan nem írtam a múlt hónapban lezajlott Skócia elleni barátságos mérkőzésről (1-2), ahol - a februári, angolok elleni vereség után - újabb "nyaklevest" kaptak az Olsen-banda tagjai, de a barátságos mérkőzések az más tészta, mint az "éles" meccsek. Na de térjünk vissza a tegnap estére. A dánok hatalmas erővel kezdték a mérkőzést, az első hét percben már vezethettek volna 2-0-ra, ha Lars Jacobsen és Niki Zimling kihasználta volna hatalmas helyzeteit. De így sem kellett sokat várni az első gólra, Bendtner, aki már emberemlékezet óta nem rúgott gólt a válogatottban, a 24. percben az "öreg" Dennis Rommedahl beadását könnyedén, mondhatni pofátlanul higgadtan varrta be Rune Jarstein hálójába.

A második gól épp annyi idő múlva érkezett, amennyi alatt a dán szurkolók elfogyasztották a soron következő Carlsberg sörüket. A 44. percben Dennis Rommedahl újra helyzetbe hozta Bendtnert és megint rezgett a háló norvég oldalon. Másik részről Espen Ruud és Mohammed Abdellaoue hagyott ki nagy helyzetet, utóbbi az első percekben, de más, említésre méltó lehetőség nem adódott az eddig nagyon meggyőző játékot nyújtó norvégok előtt.

A jövőt illetően a képlet egyszerű: Cipruson győzni kell kötelező módon október 7-én, majd október 11-én a luzitánok ellen dől el, hogy mi, vagy a portugálok játszunk pótselejtezőt a 2012-es Eb-re való kijutásért. Döntetlen és vereség esetén mi, koppenhágai dán győzelem esetén a portugálok kerülnek "pótvizsgára". Norvégia gyakorlatilag csak akkor reménykedhet a kijutásban, ha mi Ciprus ellen, a luzitánok pedig Izland ellen botlanak. Valljuk be, a labda kerek ugyan, de egyikre sem fogadnék nagy tétekben…

Nos, június 4-én a dánok nem sokat törődve azzal, hogy mi, magyarok a gyászos Trianoni "békediktátumra" emlékezünk, Reykjavíkban sima 2-0-ás győzelemmel mutatták meg, hogy Cristiano Ronaldoék még ne siessenek, mert az utolsó szó mégiscsak a miénk, azaz a dánoké majd ősszel. A mérkőzés eléggé színes volt, már a kezdetektől mi kontrolláltuk a meccset, de a masszív izlandi védelem mindent hárított, akárcsak a Fidesz itthon az ellenzék javaslatait...Christian Eriksen volt az izlandiak mumusa, akárhányszor került hozzá a labda, az maga volt az életveszély. Sok gólhelyzetet azért nem láthattunk, mert az izlandiak igazi védekező focit játszottak, amit a dánok eleinte bármennyire is szerettek volna, nem tudtak feltörni. Morten Olsen papa azonban azért immáron 11. éve a szövetségi kapitányunk, hogy az efféle gondokat, bajokat megoldja, és megint bejött neki a csere. Michael Krohn-Dehli elfáradt a szünetre, ezért Olsen mester behozta Lasse Schøne-t (képünkön), aki aztán nem sokat szarakodott a 60. percben megszerezte nekünk a vezetést. Egy elcsípett labda a 16-os vonalán, igazi profi labdavezetés, és már rezgett is a háló...Mondanom sem kell, hogy úgy ordítottam, mint egy varacskos disznó, amikor herélik...Aztán Eriksen papa, aki hatalmas fejfájást okozott a hazai védelemnek (szedték is a Cataflamot rendesen az izlandi fiúk meccs után), negyed órával a vége előtt "megnyugtatta" a hazaiakat, hogy nekük sok babér már ott(hon) sem terem, és a jó öreg Rommedahl jobboldali beadásából hatalmas gólt rúgott Stefán Magnússon izlandi kapusnak.
Itt már nem ugrottam olyan nagyot, hiszen tudtam, hogy a meccset hozzuk. Jelen állás szerint a "nagyoknak" 10 pontjuk van, csupán a gólarány röpítette a portugálokat az első helyre - ideiglenesen -, hiszen a végén ott mi leszünk, mondom azoknak, akiknek kétségük lenne ezzel az evidenciával kapcsolatosan. A folytatásban, szeptemberben a norvégok egy edzőmeccset vívnak az izlandiakkal otthon, majd szeptember 6-án Koppenhágába utaznak, ahol fergeteges és fanatikus dánok tízezrei teszik pokollá életüket. Ezen a meccsen már én is kinn leszek, remélhetőleg tudósítani is tudok a Parken "szentélyéből"... Addig is egy kis pihenés, és (reklám után) jövök vissza:)

Hosszas szünet után újra jelentkezik a dán focit kedvelők számára egy kis friss bejegyzés annak apropóján, hogy szerdán, holnapután Angliát fogadjuk barátságos mérkőzésen Koppenhágában. Sajnos a vébé nem úgy alakult, ahogyan mi azt elképzeltük, a japánok elleni katasztrofális vereség a hazajövetelünket jelentette, de azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az Európa-bajnoki selejtező kezdetére sem fogunk hosszú ideig emlékezni, mert a "kötelező" győzelmeken túl (Izland ellen kínkeserves 1-0, majd a ciprusiak elleni könnyedebb 2-0, mindkettő otthon) a portugálok ütöttek ki minket úgy, hogy egész meccsen kétszer rúgtunk kapura. Az angolok elleni felkészülési mérkőzés valójában már a Norvégia elleni "pszichológiai hadviselésünk" első felvonása, ugyanis március 26-án Oslóban ki-ki meccset játszunk velük, ha nyerünk, akkor megyünk a mennybe és nagy valószínűséggel az EB-re is, ha veszítünk azonban, akkor nagy a lemaradás esélye, de ne menjünk ilyen messzire. Egyelőre az angolok. Az a baj, hogy megint generációváltás van (úgy ment ki egy generáció, hogy semmi érdemlegeset nem tudott letenni az asztalra), a fiatalok még rutintalanok, az öregek pedig hát, valljuk be férfiasan, még nyomokban sem hasonlítanak Michael Laudrupra, hogy csak egyet említsek a "nagyok" közül. Így aztán Morten Olsen nem tehetett mást, mint a szokásos alapembereket szólította harcba. Mindent elmond a dán válogatott válságáról, hogy tavaly Dennis Rommedahl lett az év játékosa 32 évesen, holott ezt a címet általában fiataloknak "illik" megnyerniük. Az angolok ellen tehát újra jönnek az ismerős arcok: Sörensen, Agger, S. Kjaer, Lars Jacobsen, Poulsen, Rommedahl és Bendtner. A többiek vagy fiatalok, vagy ha idősebbek is, nem alkottak maradandót mindezidáig. Talán most az angolok ellen...Ettől függetlenül minket, akik a dán focit kedveljük (kicsit úgy vagyunk vele, hogy egy csinos, szőke, "húszas évei elején járó hölgybe" szerettünk bele anno, értem itt a nyolcvanas, kilencvenes éveket, most pedig már egy menopauzás ötvenest kedvelünk, ki megszokásból, ki hűségből, ki másmiért) nem lehet eltántorítani attól, hogy a dánoknak szurkoljunk. Ez egy olyan érzés, amelyet nem lehet megmagyarázni, de nélküle szegényebbek lennénk jó páran széles e hazában!

Megtörtént végre, Jon Dahl Tomasson bejelentette, hogy lemondja a válogatottságot.

"Ezzel a döntéssel egy nagyon fontos fejezetet zárok le - közölte az augusztusban 34. születésnapját ünneplő támadó. - Az elmúlt 13 évben a címeres mez rendkívül fontos szerepet játszott az életemben."

Tomasson történelmi figurája a dán válogatottnak, 112 válogatott fellépésén 52 gólt szerzett, ezzel társcsúcstartó Poul Nielsennel együtt. Tomasson gólátlaga 0,46, a húszas években játszó Nielsené 1,37. 

Az utolsó gól mondjuk annyira nehezen született meg, hogy lassan teljesen elhomályosította korábbi teljesítményét. 2008 február és az idei vébé között két és fél évig nem tudott gólt szerezni. Végül a vébé utolsó csoportmeccsén, a japánok ellen betalált, egy rosszul lőtt 11-es kipattanóját kotorta be, bele is sérült.

Schmeichel mögött a második legtöbb válogatottsággal büszkélkedhet, 36-szor viselte a kapitányi karszalagot, ezzel a negyedik helyen áll a válogatott örökranglistáján.

Tomasson bár belassult, klubszinten még folytatja, a Feyenoordnál számítanak rá.

Nagyon simának indult, aztán váratlanul szoros lett az FC København BL-selejtezője a főtáblán korábban már megfordult fehérorosz BATE Boriszov ellen. A 0-0-s idegenbeli meccs után otthon gyorsan vágott kettőt az FCK, Santin már a 2. percben betalált, Kvist duplázta meg az előnyt a 27.-ben, aztán szépen hátradőltek, a BATE meg gyorsan egyenlített az első félidő hajrájában. Még mielőtt nagyobb baj lett volna az 59. percben a nyámnyila fehérorosz védőt felborítva N'Doye belőtte a győztes gőlt.

Klubot vált a világbajnokság legjobb dán játékosa, Dennis Rommedahl. Az Ajaxnál lejárt a szerződése, így ingyen szerezte meg a görög Olympiakosz. A 31 éves Rommedahl kétéves szerződést kötött új csapatával.

"Tudom, hogy az Olympiakosz újra bajnok akar lenni, ezért jöttem ide. Ez a legnagyobb görög együttes és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező két évben újra felérünk a csúcsra" - nyilatkozta Rommedahl. Az előző idényben az Olympiakosz második lett, ha ponttal lemaradva a Panathinaikosz mögött, de bukta a Bajnok Ligájáért vívott rájátszást a PAOK-kal.

Szintén hír, hogy Bendtnernek gyereke lesz a nála 13 évvel idősebb bárónőtől. Ennek örül, akkor mi is örülünk.

Bár bíztunk benne, hogy a reális, de mégsem meghaladhatatlan vébészereplés miatt több veteránnal együtt az örökös szövetségi kapitány Morten Olsen is búcsúzik, és Michael Laudrup lesz a válogatott új edzője, ez így biztosan nem történik meg. Olsen még lehet hogy távozik, bár semmi hír erről, de Laudrup tuti, hogy nem lesz szöv. kap.

Megegyezett ugyanis a Real Mallorca új tulajdonosával, Llorenc Serra Ferrerrel és az előző idényben ötödik helyen végeztt spanyol csapat kispadjára ül majd le. Laudrup szerződése két évre szól. A játékosként a legnagyobb zsenik egyike edzőként korábban dolgozott már a madridi Getafénél, legutóbb pedig a Szpartak Moszkvát irányította, ahonnan tavaly áprilisban menesztették.

Nem kell kétségbe esni, nem égtünk le úgy, mint Franciaország vagy Olaszország. Bosszankodni, na azt lehet. Mert ha legyőzzük a japánokat, akkor Paraguay jött volna, nem reménytelen meccs. Legalábbis ezt gondolhattuk tegnapig. Amikor jött egy teljesen reménytelen meccs.

Mindenekelőtt, nem szégyen, amit elértünk (a japán elleni fejben összeomlás viszont az). Egy kihagyott vébé, és egy szintén kimaradt Eb után jutottunk ki újra, egy nagyon nehéz csoportból. Ebben a keretben talán nem is volt több ennél, sok nagyon-nagyon középszerű játékosunk van, több, a múltjukból megélő játékossal, néhány ígérettel, viszont egyetlen igazi klasszis nélkül. 

Leragadhatunk a részleteknél, például hogy Olsen tábornokunk mit csinálhatott volna jobban. Kicsit lassan jött rá, hogy Grönkjaer vagy Jörgensen - korábbi teljesítményük elismerése mellett - már kevesek egy világbajnokságra, nem is kellett volna elvinni őket. A 32 éves Grönkjaer nem játszott végig egyetlen meccset sem, a hollandok ellen be, Kamerun ellen lecserélték, a japánok ellen már nem is játszott. A 22 éves Enevoldsen akár már holnap beugorhat a helyére a középpálya bal oldalán, bár Olsen neki valamiért elég kevés lehetőséget adott. (56 perc Hollandia ellen, Grönkjaer váltotta.)

A 34 éves Jörgensen az első meccset végigjátszotta, rosszul ment neki, ennek ellenére kezdő volt Kamerun ellen is, megint gyatrán játszott, a szünetben le is cserélte Olsen, majd a japánok ellen megint a gyepen hallgatta a himnuszt. Hogy Olsen hibázott, az hamar kiderült, amikor a 35. percben, már 0-2-nél lehozta és beküldte a helyére Kahlenberget.

A másik nagy búcsúzó Tomasson kell, hogy legyen. A 33 éves kapitány még mindig zseniálisan helyezkedik, sokszor kerül helyzetbe, de kis is hagyja őket. Most, hogy nagy nehezen, 14 góltalan meccs után, és akkor is csak egy rosszul lőtt 11-es utáni kipattanóból megszerezte a történelmi gólt, amivel Nielsennel vezeti a dán válogatott örökgóllövőlistáját, ideje szervezni egy szép búcsúmeccset neki. Nagy játékos volt, Bendtner valószínűleg nem éri el majd a szintjét, de nem szabad az Eb-selejtezőket vele elkezdeni.

Viszont, hogy egy igazán hasznos veteránról is szó legyen: Rommedahl nagyon nagy formában játszotta végig a vébét. Rá lehet bízni a jobboldalt még a 2012-es Európa-bajnokságig. Sajnos a japánok ellen a legfontosabb fegyverétől fosztották meg, még mindig nagyon gyors, de a japánokat nem tudta lefutni. Ahogy őt kivették a játékból, meg is haltak a támadásaink.

Sörensen utódán is el kellene gondolkodni már. 34 éves, elég sokat bizonytalankodott a hollandok ellen, Kamerun ellen voltak szép védései, de a japánok ellen maga volt a katasztrófa. Azt eddig is tudni lehetett, hogy nem feledteti Schmeichelt, ez másnak sem lenne könnyű. Persze neki lehet indulni vele is az Eb-selejtezőknek, de nem ő lesz az, aki meccseket nyer a csapatnak.

Kétségbe azért nem kell esni, nem a nulláról kell csapatot építeni. Agger jól játszott a védelem közepén, ő volt az egyetlen, aki az utolsó pillanatig hajtott a japánok ellen is. Kjaer valószínűleg tényleg nagyon jó játékos lesz, az adottságai megvannak hozzá, de hajmeresztő hibákra is képes, a második holland gól előtt pedig ő maradt le Kuytről. A felkészülés alatt sérült volt, aztán két meccsen összeszedett két sárgája miatt a legfontosabb mecssről hiányzott. De a védelem közepe rendben lesz.

Ahhoz képest, hogy a védelem baloldalán kisérletezett a legtöbbet Olsen, Simon Poulsen nem okozott csalódást, és itt bevethető még a vébén kisebb sérüléssel bajlódó, és egyetlen percet sem kapó Mtiliga is. A jobb oldalon viszont Jacobsen helyére sürgősen kell találni valakit.

Az kiderült, hogy nem olyan csapat vagyunk, amelyik képes kibekkelni egy meccset, minden mérkőzésen csináltak a hátsó emberek legalább egy hajmeresztő hülyeséget. Sajnos az is nyilvánvaló, hogy olyan csapat sem vagyunk, amelyik a védekezés gyengeségeit kreatív támadófutballal feledteti. Lehet, de felesleges olyan irányító után sóhajtozni, mint Michael Laudrup, mert még egy ilyen zsenink nem lesz, de más csapatoknál sem látni még hasonlót sem a vébén.

Christian Poulsen próbálta irányítani a csapatot labdaszerző, szűrő középpályásként, de ez nem az ő dolga kellene, hogy legyen. A támadásaink tőle és a védőktől indultak, de nem volt, aki tovább építse őket. Ha nemcsak Rommedahl van formában, akkor megoszlottak volna a terhek, így viszont szembeötlő volt az impotens támadójátékunk. Hogy a 18 éves Eriksen belenő-e a feladatba, azt még nem tudni, kevés leheteőséget kapott a vébén, de az Ajaxban is csak most kezd játszani, egy tavasz van csupán mögötte.

Pedig ki kellene találni valamit gyorsan, mert az is látszott, hogy Bendtner nem az a típusú játékos, aki egyedül győzelemre vezeti a csapatát, neki olyan labdák kellenek a gólhoz, amilyet Rommedahltól kapott. Az Arsenal csatáráról a furcsa sérülése miatt nem igazán derült ki, hogy hol tart. Az biztos, hogy fejlődőtt a múlt szezonban, rúgott egy gólt a vb egyik legnagyszerűbb kontrájából, de a japánok ellen kicsit sem tudta kihasználni fizikai fölényt, szenvedett, ahogyan a csapat többi tagja is. És ha ő nincs, akkor más nincs. Larsen hiába rúgott öt gólt a selejtezőkön, komolyabb csapatok ellen súlytalan, nem véletlen, hogy csak a német másodosztályban játszik. Tomassonról már volt szó, más csatárt meg Olsen nem vitte el a vébére. Azért érdemes lenne körülnézni mégis.

És fejezzük be Olsennel. Tíz éve vezeti a csapatot, szép teljesítmény volt, hogy kivitte a csapatot a vébére, de a szükséges fiatalítást már nem vele kellene levezényelni. Laudrup például éppen ráér.

Az Eb-selejtezőkön a dánok megint összekerültek Portugáliával, ott van még Norvégia, Ciprus és Izland. Nem olyan erős csoport, mint a vb-kvalifikációs volt, bravúr nem kell, csak megbízható játék a továbbjutáshoz.

Akkor toljuk élőben

Statisztikáztunk már egy alaposat, most nézzük meg, hogy miért mi menetelünk majd be a 16 közé, és nem a japánok.

1. Mert jobbak vagyunk.

2. Mert a japánok döntetlenre fognak játszani.

3. Mert van egy bombaformában lévő, meccset eldönteni képes játékosunk, Rommedahl, aki nagyon jól megérti magát Bendtnerrel.

4. Mert hiába nyertünk Kamerun ellen, Olsen elégedetlen volt és még jobb teljesítményt vár a csapattól. A tábornokunk jobb edző, mint Okada.

5. Mert egy fantasztikus, önbizalomnövelő meccsen csapnivaló kezdés után a padlóról felállva megvertük Kamerunt.

6. Mert a japánok körömszakadtukig védekezve, nagyon gyenge teljesítményt nyújtva kikaptak Hollandiától.

7. Mert a körömszakadtukig védekező, nagyon gyenge teljesítményt nyújtó japánoknak Agger bombagólt lő.

8. Mert a bekapott gól után kitámadó japánokat kontrafocira oktatjuk majd, a második gól szerzője Bendtner, gólpassz Rommedahl.

9. Mert mi mindig továbbléptünk a csoportkörből. A japánoknak ez csak hazai pályán sikerült egyszer.

10. Mert véget ért a dán sérüléshullám, csak a két sárga lapja miatt eltiltott Kjaerre nem számíthat Olsen.

11. Mert százszázalékosak vagyunk a japánok ellen.

12. Mert a csak védekezni képes csapatoknak semmi keresnivalója a 16 között.

Fél kilenctől nyomjuk online, tessék visszanézni.

Hajrá, Dánország!

Alaposan megnéztük az első két meccsünk statisztikáját (itt és itt), döbbenetes dolgokra nem bukkantunk, de érdekesekre igen. Röviden: a védekező középpályás juvés Christian Poulsen a csapat motorja, sokat és gyorsan fut, és a középhátvéd Agger mellett ő passzol a legtöbbet. A labda nincs sokat nálunk, de sokat futunk, tőlünk sok pontos keresztlabdát ne várjon senki, a támadásainkat pedig hátulról építjük fel.

Eléggé másként játszottunk a hollandok és a kameruniak ellen. Lényeges különbség, hogy a nyitómecsünkön két védekező középpályással, elég defenzíven álltunk fel, viszont a szerencsétlen öngólig jól is működött a retesz. Kamerun ellen már előrébb kúszott a hőtérkép vöröse, köszönhetően annak, hogy kettő helyett egy szűrővel álltunk fel a középpályán (C. Poulsen), előtte két, inkább támadó, mint védekező középpályással (Grönkjaer és Jörgensen, sajnos mindkettő rosszul játszott).

Volt már olyan, hogy az amerikai válogatott adidasban futott ki a pályára, ráadásul pont a hazai rendezésű világbajnokságon, a franciák is régóta adidasban játszanak, az olaszok meg most egy ideje Pumában. Szóval, nem példa nélküli, hogy egy csapat nem hazai sportszergyártó mezében játszik, de konkrétan a dánok miért vették le a jól megszokott és a mezőnyben különleges Hummelt?

Az 1979-es mez

Már kilencvenszeres válogatott, 31 éves, a világ jó része viszont most fedezhette fel magának igazán. Az első meccsünkön, a hollandok ellen is ő volt a legjobbunk, de ez ritkán feltűnő egy vesztes csapatban. A kameruniak elleni drámában viszont ő volt a főszereplő, hibátlanul átvett egy hosszú passzt, majd adott egy tökéletes ütemű gólpasszt Bendtnernek, aztán maga fejezett be egy akciót. Kiszolgálta Tomassont is, de a csapatkapitány sajnos el van átkozva.

Gól: Kamerun - Dánia 1:1

Elkészült az első vébémeccsünk, a hollandok elleni balszerencsés vereségünk LEGO-feldolgozása, szép munka.

Semmi kétség, tényleg a vébé legjobb meccsén vertük és ejtettük ki Kamerunt. Michael Laudrup a lényeget már megírta, én egy remek esküvőbe ágyazva láttam a a meccset, ezért csak most okoskodnék egy keveset.

Aki kételkedett volna a dánokban, az most át kell(ene) értékelje a véleményét. Sajnos a bakik meccse volt (részünkről), hiszen a kameruni gól Kjaer óriási hibájának köszönhetően született. Ezt megelőzően Rommedahl gyönyörű helyzetet hagyott ki. Szépen támadgattunk a kapott gólt követően, és egy gyönyörű összjáték után, Bendtner (akiben senki nem hitt már, csak Morten Olsen és én) egyenlített. Utána sajnos megint jött egy baki, igaz, azt a kapufa védte. A második félidőben aztán Kamerun nyomás alá helyezett minket, de gólt mi szereztünk Dennis Rommedahl révén. (Bendtner góljához a passzt is ő adta). Utána jó védekezési taktikával tartottuk az eredményt és a labdát is, Thomas Sörensen teljesen formába lendült, minden veszélyesebb labdát hárított. Mind Kamerunnak, mind Dániának akadtak ziccerei, a miénket (kettőt is) Tomasson hagyta ki. Sajnos Kjaer eltiltás miatt nem játszhat Japán ellen.

Akkor elkezdjük újra. A hollandoktól elszenvedett balszerencsés vereség után nem hibázhatunk többet, és Kamerun első fordulós formáját elnézve nem a csodát várunk, ha csakis a győzelemmel kalkulálunk. (Az már inkább az lenne, ha Japán megverné Hollandiát, mi meg számolgathatnánk, hogyan lehetünk csoportelsők. De legyen meg inkább a második hely, az F csoportból akár Olaszország, akár Paraguay lesz az első (netán Szlovákia, vagy Új-Zéland), nem lenne legyőzhetetlen akadály a csoportkörben.

Nem akarunk azzal foglalkozni, hogy ki sérült és ki nem, az első meccs előtt egy hétig azon ment az aggodalmaskodás, hogy Bendtner rejtélyes sérülése nem jött rendbe, aztán természetesen mégis kezdő volt, igaz egy órát bírta csak a pályán. Sérült vagy csak éppen felépült játékosokra egyáltalán nincs szükség a kezdőben, különösen a fizikálisan erős (játékban szerencsére gyenge) Kamerun ellen. Az afrikai országok közül az első körben Algéria mellett talán Kamerun mutatta a leggyengébb teljesítményt, de ebből ne induljunk ki: Dél-Afrika a második körben összecsuklott, Algéria pedig elég tisztességesen helyt állt Anglia ellen. Kamerun is összekaphatja magát, Eto'o is kifoghat egy jó napot, de igazi csapat azért pár nap alatt nem lesz belőlük.

Nekünk csapatunk van, az összehozott öngól nélkül nem lett volna reménytelen a döntetlen Hollandia ellen. Sajnos azért nem több, mert a támadójátékunk továbbra is vérszegény, a három dél-afrikai meccsen (ebben volt két felkészülési plusz az első kör) nem tudtunk gólt lőni. Nem számíthatunk arra, hogy az első perctől beszorítjuk Kamerunt, de nem is kell, nehogy lekontrázzanak minket, ráadásul a Japántól elszenvedett vereségük után ők sem állhatnak be védekezni. Van persze egy nézők számára rémálom forgatókönyv, hogy mindkét csapat a másikra vár, és nem mer kockáztatni semmit. Bízzunk azért benne, hogy Olsen az előzőnél jóval támadóbb szellemű csapatot küldd pályára, nyerünk, aztán verjük Japánt, aztán várjuk az olaszokat.

A dán közszolgálati rádió a következő 11-et szeretné a pályán látni (kezdőben a világbajnokság legfiatalabb játékosával, az első meccsen 18 percet kapott Eriksennel), nem vitatkozunk vele:

Thomas Sørensen - Lars Jacobsen, Simon Kjær, Daniel Agger, Simon Poulsen - Christian Poulsen, Martin Jørgensen - Dennis Rommedahl, Christian Eriksen, Thomas Enevoldsen - Nicklas Bendtner. Sorensen

Hajrá, Dánország!

Pénteken este 11-től a Toldiban óriási vébéblogger buli, kötelező megjelenni, most még lehet kérni zenéket Dévényi Tibibácsitól.

Akkor ott és akkor.

Többen kukacoskodnak, hogy a dél-afrikai három meccsünkön (két felkészülési, egy éles) eddig egyetlen, hagyományos értelemben vett, statisztikailag a lőtt gólok közé sorolható találatot sem szereztünk. Akkor most szeretnénk jelezni, hogy ez nem így van, és még csak játszunk sem kellett, hogy megtörjön a jég.

Reid a megfelelő mezben

Kedden feliratkozott ugyanis a góllövőlistára Winston Reid. Ő per pillanat az új-zélandi csapatban játszik, pedig dán focilabdát rúgott világ életében. 10 évesen költözött anyjával és dán nevelőapjával Európába, Dániában kezdett focizni a SUB Sonderborgban, innen vitte el 17 évesen az utánpótlásnevelésben erős FC Midtylland. 18 éves kora előtt már 9 felnőtt bajnokin játszott. 2006-ban felvette a dán állampolgárságot, összesen 15-szörös dán utánpótlás válogatott. A világbajnokság előtt azonban elfogadta az új-zélandi szövetség meghívóját a világbajnoki keretbe.

Reid nem a megfelelő mezben (forrás: AFP)

A mindössze 21 éves Reid döntése - az azóta lőtt gólja mellett - azért is szomorú, mert középső és jobb szélső védőként is bevethető, márpedig a dán válogatottban az utóbbi poszt erősen lukas. 

Reid mez nélkül (forrás: AFP)

Gólt azért, olyan rendeset, nem csapatmunkával saját kapuba, a következő meccsen már a dánok is fognak vágni. Hogy ki, az nagy kérdés, addig biztosan felépül Bendtner és Tomasson is, de inkább valamelyik középpályásra tippelnénk.

Itt van a két edzői nyilatkozta a dán-holland után, tábornokunk érhetően csalódott:

Morten Olsen, a dán válogatott szövetségi kapitánya:

Ez olyan volt, mintha egy vödör hideg vizet öntöttek volna a fejünkre. Simon Poulsen az egyik legjobb játékosunk, nagyon szerencsétlen öngól volt, de a futballban előfordulnak ilyen dolgok.

Bert van Marwijk, a holland válogatott szövetségi kapitánya:

Gyönyörű futballt szerettünk volna játszani, de nem mindig tudtuk megtartani a labdát. Néha azért észre lehetett venni, hogy milyen jók tudunk lenni.

Nagy levegő. Kikaptunk, ez benne van, annyira nem játszottunk rosszul, hogy kétségbe kelljen esni. Sőt, az első félidő kifejezetten biztató volt. Odaadtuk a hollandoknak a labdát, kezdjenek vele valamit, nem nagyon tudtak, amikor viszont megszereztük, akkor sokszor sajnos mi sem. Lehet gyors kontrákra játszani, de ehhez kellene egy olyan játékos, aki oda is tudja rúgni a labdát az elől álló csatárnak (a hosszú passzaink csak 40 százalékban jöttek be). Ezzel voltak problémáink az első félidőben. A szünet előtt ennek ellenére áttáboroztunk a hollandok kapujához, úgy tűnt rendben van minden.

Az az átkozott hülye öngól rögtön a másodi félidő elején viszont megtörte a csapatot. Irányítani mi nem nagyon tudjuk a játékot, ez kiderült most is. C. Poulsen megbízható védekező középpályás, de nem irányító. Az első félidőben még ő adta a legtöbb sikeres passzt, a második félidőben viszont sikerült neki az a bravúr, hogy bár ő futotta a legtöbbet az egész mezőnyben (11 221 méter), alig találkozott a labdával (a holland csapatban például a 30 sikeres passzával csak a nyolcadik lenne). Nálunk főleg a védőknél volt a labda, Agger, Simon Poulsen, C. Poulsen és Kjaer a passzlista első négy helyezettje, odaát természetesen Sneijder, aki nem is játszott annyira jól.

Poulsen itt menti meg a becsületét forrás: denmark.worldcupblog.org

Mi demokratikus csapat vagyunk, nincs egy Sneijderünk, akinek odaadjuk a lasztit, többen is próbálkoznak. Ez elvileg kiszámíthatatlanná is tehetné a csapatot, de nem tette. Jörgensen gyenge volt, Enevoldsennek felvillanásai voltak. Rommedahl a jobb szélen remekül játszott, többször is átjutott a védőkön, de nem voltak társai. A baloldalon már alig voltunk észrevehetőek, nem véletlenül hozta be Olsen Grönkjaert. Csereként Eriksen is a támadófocinkat erősítette volna elvileg, ehelyett csak annak örülhetünk, hogy pályára lépett a vébé legfiatalabb játékosa. Azt viszont már egyáltalán nem értjük, hogy miért a dán szurkolók által többnyire nem kedvelt Beckmann jött be a kezdő, de még lábadozó Bendtner helyére. Mi a szép tavaszi góljai miatt szeretjük, de tényleg nem csatár, és abból nem is volt a pályán, amikor elvileg rohamoznunk kellett volna. A második félidőben egyébként gólhelyzetünk sem volt.

A hollandok elleni meccsel együtt a csapat az utolsó három meccsen nem rúgott gólt. Így annyira nem meglepő a vérszegény támadójátékunk. Az viszont már komoly meglepetés, hogy a védelmünkben időnként milyen káosz volt. Sörensen bizonytalan volt, vagy a labda miatt vagy azért, mert április óta nem játszott meccset, az első gól előtti kifutása borzalmas volt. Agger nem volt rossz, de Kjaer többször is rettenetes megoldásokat választott, adott van Persie-nek egy gólpasszt, amit szerencsére a holland nem rúgott be, a második gólnál meg lemaradt a kipattanóra robbanó Kuytről. Simon Poulsen sem a jó megoldás a balhátvéd posztra, nem véletlen, hogy Olsen kétségbeesetten próbálkozik ezen a poszton, öngólja szerencsétlen volt, de óriási bravúrral mentett után a gólvonalról. Jacobsen jobboldalon viszont maga volt a csőd, és különösen kínos volt a produkciója, amikor Elia beállt a hollandokhoz. Amikor Jacobsen egy csel után térdre rogyott és kétségbeesetten bámult Elia után, az volt a meccs legszomorúbb pillanata, a második gól előtt pedig hiába próbálta lerántani a holland szélsőt.

Kétségbeesni nem kell, csoportelsők nem leszünk, de Kamerunt és Japánt simán verhetjük. Csoportmásodikként pedig az olasz, szlovák, paraguay-i, új-zélandi csoportból kaphatjuk meg az elsőt. Az nem lehetetlen feladat a kieséses szakaszban.

Na, akkor most leáll a munka a világban, mert végre elkezdjük a világbajnokságot. 

A kezdőcsapatra még várunk, anélkül nehéz okoskodni, főleg ilyen sérülés sújtotta időszakban (játszik-e Bendtner vagy Robben), bár persze megtettük már.

BRÉKING: Itt a kezdőcsapat:

itt a kezdőcsapat: Sørensen - Jacobsen, Kjær, Agger, S. Poulsen - C. Poulsen, Kahlenber, Rommedahl, Enevoldsen, Jørgensen, Bendtner

Bendtner tehát a sok hiszti után mégis játszik, a rossz formában lévő, na jó, kisebb sérüléssel bajlodó Tomasson viszont csak kispados.

Addig itt van néhány érv, hogy miért is nyerünk mi:

1. Még soha nem vesztettünk világbajnoki meccset Hollandia ellen.

2. Eddig minden nyitómeccsünket megnyertük a vébén.

3. Mi már játszunk meccset Dél-Afrikában, őrjítő vuvuzelazajban, a házigazdák ellen. A hollandoknak ezt még szokni kell.

4. Egy rakás játékosunk nyomja Hollandiában, de a holland keretből senki nem játszik Dániában. Szóval, jobban ismerjük őket.

5. Dánia nagyobb, mint Hollandia.

6. A világbajnokságokon jobb a rúgott gólátlagunk, mint a hollandoknak (1,84 vs 1,64).

7. Ott lesz a pályán minden idők második legeredményesebb dánja, Tomasson. A hollandok keretből senki sincs még az örökranglistájukon az első tízben sem.

8. Morten Olsen tíz éve irányítja már a válogatottat, a megjegyezhetetlen nevű holland viszont csak két éve.

9. A hollandok elszálltak a magyarok legyalulásától. De Tomasson Bendtner nem Torghelle Sanyi.

10. Egyáltalán nem játszott dán a BL-döntőben, hogy már a világbajnokságra tartalékoljon, szóval kipihentebbek vagyunk.

11. Mert több gólt rúgunk a meccsen, mint a hollandok.

Akkor most himnusz (ha megjön a kezdőcsapat, azonnal sürgönyözünk, addig látogassanak el a remek holland blogra).

A meccset közvetítjük, mégpedig itt.